-Jó reggel hétalvó!-mosolygott Ronnie.
-Micsoda?Hogy én hétalvó?Jóformán két napja nem aludtam semmit!-csóváltam a fejem hitetlenül.
-Nyugi már!Nem úgy gondolta.-nevetett Andy.
-Látom összehaverkodtatok.-vontam fel a szemöldökömet.Ők ketten egymásra néztek,majd rám.De mind a kettejük arcán levakarhatatlan vigyor volt.
-Aha.A tesód rohadt nagy arc.Bírom a stílusát.-kacsintott Ronnie.
-Ja,a kis drogos.Őt mindenki bírja.Aki nem,az meg nem ember.-mosolyogtam Andyre.
-Lucy,te is tudod,hogy a suliban mindenki utált.-húzta el a száját.
-Nem utáltak,csak irigyek voltak,amiért ennyire tehetséges vagy.És a lányok körében is te voltál a legnépszerűbb.-adtam egy puszit az arcára.
-Na jól van gyerekek,szálljunk le.-állt fel Ronnie,majd elindult a repülőgép kijárata felé.Én mosolyogva néztem,ahogy elsétál.Majd mikor már eltűnt a látókörömből,felpattantam az ülésből,és indultam volna Ronnie után,de Andy visszarántott a kezemnél fogva.
-Csak arra kérlek,hogy vigyázz!
-Tessék?-néztem rá értetlenül.
-Látom,hogy tetszik neked,és jó fejnek tűnik,de óvatos légy vele.-simított végig az arcomon.
-De kicsoda?-még mindig fogalmam sem volt arról,hogy mit beszél.Senki nem tetszett.Legalábbis akkor még nem.
-Hát Ronnie!-nyögte ki,miközben már lefelé sétáltunk a gépről.
-Ugyan Andy!Nekem nincs időm a szerelemre.Valóra akarom váltani az álmaimat és egy srác csak hátráltatna.-magyaráztam.Az utolsó mondatomat Ronnie is hallhatta.Ezt abból gondolom,hogy amint kimondtam,a mosoly eltűnt az arcáról.Persze,tényleg rendes volt meg minden,de nekem akkor nem volt időm semmi szerelemmel kapcsolatos dologra.Csak az álmaim hajtottak.
-Ő nem csak egy srác,hanem ő A srác.-győzködött tovább.
-Figyelj,én nem akarok ezen veszekedni.Majd ha én úgy érzem,hogy szükségem van valakire,akkor szólok,jó?-ült keserű mosoly az arcomra.Andy bólintott,majd kisétáltunk a reptérről.
-Akkor,sziasztok!Örülök,hogy megismertelek titeket.Remélem még találkozunk.-köszönt el Ronnie,mi Andyvel pedig érdekesen néztünk rá.
-Nem úgy volt,hogy velünk jössz?-kérdezte Andy.
-De igen,csak gondolom hátráltatnálak titeket az álmaitokban.Nem akarok a terhetekre lenni.-mikor ezt mondta,végig a szemembe nézett.Na tessék!Alig ismertem meg és már meg is bántottam.Hát milyen ember vagyok én?
-Miért hátráltatnál?Örülnénk neki,ha velünk lennél,hiszen senkit nem ismerünk erre.-folytatta Andy.
-Akkor mi lenne ha ti jönnétek velem?Lucy,neked említettem,hogy két jó barátom erre lakik,és ma éjszaka aludhatunk náluk.Holnap meg keresünk egy tuti kis helyet.-mosolyodott el újra.
-Hű,ez jó ötlet!Ugye Lucy?-bökött oldalba Andy.
-Tök idegeneknél éjszakázni?És mi van ha nem látnak szívesen minket?-kérdeztem.Alapjáraton nem kérdezősködök,hanem egyből belemegyek a legőrültebb dolgokba.Nem tudom,hogy akkor mi ütött belém
-Jó,a te kedvedért felhívom őket.-kotorta elő a zsebéből a telefont Ronnie.Kikereste a névjegyzékből a számot és tárcsázta.Kihangosította,mert látta rajtam,hogy gyanakvóan pásztázom őt.
-Halló?Itt Dave Gates.-szólt bele egy srác.
-Helló! Itt Ronnie.Figyelj,itt vagyok LA-ben.Az a helyzet,hogy még nem találtam kérót,ezért nagy gond lenne ha ma nálad aludnék?-magyarázta el a helyzetet.
-LA-ben?Mit keresel te itt?Mármint örülök meg minden,de hogyhogy otthagytad New Yorkot?-kérdezte a srác.
-Untam már azt a helyet.Szóval mit mondasz?-mosolygott rám,miközben beszélt.
-Ja persze aludhatsz.Hol vagy most,mert kimegyek eléd.
-A reptér előtt,de baj lenne ha két barátom is csatlakozna?Csak erre az egy estére.-magyarázott.
-Öö...nem,nem baj.Akkor várjatok.Nemsokára ott vagyok.-mondta Dave,majd letette a telefont.
***
-Nézzétek,ott jön!-mutatott Ronnie egy srácra,akinek fekete volt a haja és full fekete cuccba volt öltözve,kiegészítőnek pedig egy kalap volt a fejébe húzva.És akkor valami furcsát éreztem a hasamban.Soha nem éreztem még hasonlót.Olyan volt,mintha felemelkedtem volna.Ezt hívják első látásra szerelemnek?Majd meglátjuk.
-Lucy!Gyere már!-integetett felém Andy.Zavartan megráztam a fejem,majd elindultam feléjük.Odalépkedtem hozzájuk,majd Ronniera pillantottam,aki engem nézett.
-Dave,ő itt Lucy.A repülőn ismerkedtem meg vele,ő pedig Andy,az öccse.Srácok,ő itt Dave,régi jó barátom.-mutatott be minket egymásnak.Dave először kezet fogott Andyvel,majd rám vetette tekintetét.A hideg kirázott,mármint nem azért,mert ijesztő volt vagy ilyesmi.
-Örülök,hogy megismertelek Lucy.-mosolyodott el halványan.
-Én is..-suttogtam mosolyogva.
-Akkor megyünk?-kérdezte Ronnie unottan.
-Persze.-fordított nekem hátat Dave és Ronnie mellé lépett,majd elkezdtek beszélgetni.Én elég érdekesen mosolyoghattam,mert Andy megkérdezte,hogy fáj-e valamim.
-Ő viszont nem szimpatikus.Legalábbis nekem.-kezdett rá megint.
-Andy,miért gondolod,hogy minden velem szembejövő srác megtetszik?Komolyan így ismersz?-néztem rá értetlenül.
-Kit próbálsz becsapni?Látom a szemeden,hogy tetszik.Csak nem értem,hogy miért nem akarod bevallani.-erősködött tovább.
-Na jó,figyelj!Ne akard megmondani,hogy ki tetszik és ki nem.Elegem van abból,hogy mindenki meg akarja mondani,hogy mit csináljak.Nem vagyok már kislány,hogy ne tudjam,mit csinálok.Egyébként meg tudod jól,hogy te vagy az egyetlen ember,akinek mindent elmondok,szóval ha megtetszik valaki,szólok.De kérlek,ne találgass!-emeltem fel a hangomat,mire Ronnie és Dave hátrafordultak és értetlenül néztek minket.Az első benyomás nem valami jól sikerült,de majd javítok.
-Pff,nem kellett volna veled jönnöm.Kergeted a hülye kis álmaidat,ahelyett,hogy látnád,mi is van a valóságban.-szállt velem vitába,amin meglepődtem,mert volt,hogy összekaptunk,de mindig belátta,hogy igazam van.
-Na álljunk meg egy szóra.Ki kérte,hogy velem gyere?Egy szó és nem ébresztelek fel hajnalban,hanem szépen összecuccolok és elhúzok otthonról,te pedig ott maradsz egy őrülttel.-engedtem el a bőröndömet.
-Te meg sem kérdeztél,hogy akarok-e veled jönni.Mindig csak magadra gondolsz!Az én véleményem,soha nem érdekelt.-na itt teljesen leblokkoltam.Vissza tudtam volna vágni neki,de nem volt erőm hozzá.Amit mondott,az teljesen alaptalan volt.Mindig én foglalkoztam vele anyu helyett is,már csecsemő kora óta.És mindig azt néztem,hogy neki jó legyen.Az életben egyszer pedig szerettem volna én is teljesíteni azt,amiről álmodtam.És már rég leléptem volna otthonról,ha Andy valamivel idősebb lett volna.Meg akartam várni,amíg befejezi a középsulit,de rosszul alakultak a dolgok és hamarabb kellett cselekednem.Ő nem tiltakozott,amikor mondtam,hogy velem jön.Szóval abszolút nem értettem,hogy miért vág olyanokat a fejemhez,amiknek tényleg semmi valóságalapjuk nincs.
-Szóval így gondolod?Akkor menj a barátaiddal ahová akarsz és élj úgy ahogy akarsz.Tessék,itt van egy kis pénz,vegyél belőle kokaint,és éld az életed.Viszlát!-nyomtam a kezébe a spórolt pénzemet,majd megragadtam a bőröndömet és átszaladtam az út másik oldalára.A sírás kerülgetett,de addig nem akartam sírni,amíg látnak.Csak szaladtam és szaladtam.Fogalmam sem volt,hogy merre.Csak azt tudtam,hogy nagyon megbántottak,és hogy feleslegesen jöttem LA-be.Egy parkban megálltam,majd levágódtam egy padra és akkor kitört belőlem a zokogás.
to be continued...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése