*Chapter 3.*

••• Dave •••

Mind a hárman ott álltunk,és néztük,ahogy Lucy átrohan az út másik oldalára,majd eltűnik a szemünk elől.

-Menjetek már utána!Andy,ő a nővéred,Ronnie te pedig oda meg vissza vagy érte.Ne legyetek már ennyire nudlik!-szóltam rájuk,de erre nemhogy elindultak volna Lucy után,hanem Andy leült a földre és maga elé bámult,Ronnie pedig csak állt ott és megdermedt.Na szép kis társaság.Nagy léptekkel átrohantam az út másik oldalára,majd lefordultam azon a sarkon,ahol Lucy.Muszáj volt utánamennem,hiszen semmit és senkit nem ismer LA-ben.Az igazság az,hogy soha nem voltam jó futó,így nem értem hamar utol őt.Gőzöm sem volt,hogy merre mehetett.Los Angeles borzasztóan nagy,bárhol lehetett.Nem bírtam az iramot,így besétáltam a közeli parkba.Levágódtam az egyik padra és kifújtam magam.Elgondolkodtam,hogy vajon Ronnie miért nem mozdult meg,hiszen végig Lucyről beszélt,és teljesen belé esett."Persze tényleg aranyosnak tűnik a csaj,de én nem mondanám azt,hogy belé szerettem,pár óra után.Jó,mindenki máshogy gondolja,de szerintem ez akkor is korai."

-Lucy?- pattantam fel,amikor oldalra fordítottam a fejem és a tekintetem megakadt egy lányon,aki kísértetiesen hasonlította a keresett személyre.Ő felnézett,és ijedten kapott a szájához,amikor felismert.

-Dave...kérlek menj el!Menj vissza a többiekhez.-fordította el a fejlét.
-Azt már nem!-csattantam fel,mire megszeppenve nézett rám.-Hé,nem tudom,hogy mi volt az a komoly dolog,amin összevesztetek,de az öcséd egész biztosan megbánta amit mondott.Láttam rajta.-guggoltam le elé,és megfogtam a kezeit.
-Na persze..ha annyira megbánta volna,akkor nem hagy elmenni.Figyelj,nekem elegem van.Mindenből.Egyedül szeretnék lenni.-törölte meg a szemét.
-Ne viccelj már,nem ismered LA-t!Hogy hagyhatnálak egyedül? - töröltem le a könnyeit.Akkor elmosolyodott.-Na elég volt a sírásból!Meg kell valósítanunk az álmaidat.Híres tetováló?Nem rossz!Nekem is csinálhatnál egy tutit.-segítettem fel,majd az egyik kezemmel átöleltem a vállát,a másikkal meg a bőröndjét húztam.
-Az az igazság,hogy még nem igazán próbáltam géppel dolgozni.-motyogta.
-Ha gondolod tudsz gyakorolni nálunk.Mikenak van egy gépe,és műbőr is van,ami kifejezetten erre a célra szolgál.-ajánlottam fel a segítséget. Elvégre Mike mostanában el van foglalva Hayleyvel.Biztosan odaadja Lucynak a gépet egy kis időre.
-Hű,ez rendes tőled,köszönöm!-mosolyodott el.
-De ígérd meg,hogy az első tetoválást rám fogod varrni!-kacsintottam rá.
-Rendben,megígérem.Milyen elképzelésed van a tetkóról?-nevetett.Nagyon szép volt a mosolya,na meg maga a lány is.Az biztos,hogy Ronnie jól jár vele.
-Tulajdonképpen még nem tudom.Csak tudod ha már van elég sok tetoválása az embernek,képtelen megállni,hogy ne legyen több és több.De valami olyasmire gondoltam,ami azt jelképezi,hogy nem kell a külső alapján ítélni,mert ha valaki külsőre rossz embernek néz ki,belülről még lehet jó. -magyaráztam. Na igen,ez az a dolog,ami miatt mindig megvetettek.Mindenhol.Az oviban azért,mert nem voltak barátaim és inkább a sarokban gubbasztottam,az általánosban szintén ezért és persze a vége felé kezdtem férfiasodni.Egyre több lány kezdett érdeklődni irántam,amit nem igazán viszonoztam.Mégpedig azért,mert nem állt szándékomban olyan lánnyal lenni,aki már az egész sulinak megvolt.A gimiben ez folytatódott,és én még mindig ugyanarra az okra hivatkoztam.Egy lány sem keltette fel az érdeklődésemet.Sokan mondták ezért,hogy meleg vagyok,ami nem volt igaz.Egyszer viszont megtörtént,hogy harmadik év elején két új osztálytársunk lett.Egy testvérpár;Jimmy és Courtney. Jimmy később a legjobb barátom lett,amiért majdnem ugyanazon a hullámhosszon voltunk,Courtney pedig...nos,amikor megpillantottam,szerelmes lettem.A szimpátia kölcsönös volt,így rövid időn belül összejöttünk.A szerelem egészen a végzős évig tartott,ahol meghirdették az iskola legszebb párját.Nem tudtuk,hogy miért és hogyan,de mi lettünk azok.Azon az estén nem maradtunk bulizni,mivel nem szerettük a tömeget.Így elmentünk hozzám.Amíg én letusoltam,Courtney a szobában,pontosabban a háztetőn ült,ahová a szobámból vezető ablakon keresztül lehetett kijutni.Soha nem felejtem el azt a pillanatot.A lágy szellő beletúrt a dús,fekete hajába,a Hold megvilágította a hófehér arcát,száján pedig izzott a vörös rúzs.A ruha amit viselt,olyan volt,mintha egyenesen rászabták volna.Hosszú ideig ott ültünk együtt,pokróccal a hátunkon,ölelkezve.Csak beszélgettünk komoly vagy éppen komolytalan dolgokról.Hajnalban,amikor a nap felkelni készült,visszamásztunk a szobámba,és lefeküdtünk aludni.Délben pedig amikor felébredtem,a lány nem volt mellettem,hiába kerestem.Csalódott voltam,amiért szó nélkül lelépett,de akkor megpillantottam az éjjeli szekrényen heverő kis cetlit,amin ez állt;
"Jó volt veled.Soha nem felejtelek el.Szeretlek! C xx"
Azóta pedig mintha a föld nyelte volna el,nem találkoztam se vele,se Jimmyvel.Fogalmam sincs,hogy most hol lakik,jól van-e,van-e új barátja,mi van Jimmyvel...semmit..és ez bánt.Nagyon bánt,éppen ezért felvettem az "elérhetetlen szívtelen srác" maszkot,de Lucy újra előhozza az igazi énemet.Ő kísértetiesen hasonlít Courtneyre,de ő Ronnie barátnője lesz.Én pedig várok Courtneyre.
-Dave!?-legyezte Lucy szemem előtt a kezét.
-Igen?Bocs,elgondolkodtam.
-Szóval szabad kezet kapok?Rajzolok neked mintát,és megmondod,hogy jó lesz-e.Megfelel?-a szemei csillogtak a boldogságtól.
-Rendben.-mosolyogtam.Ezután elmesélte,hogy miért jöttek LA-be,és min veszett össze Andyvel.Éppen befejezte a mondókáját,amikor megláttuk az úttest másik oldalán álldogáló két srácot.Illetve Andy még mindig ült,Ronnie pedig még mindig ugyanúgy állt.Erős csapat..
-Lucy!-vett észre minket Ronnie,és az arcára levakarhatatlan mosoly ült.Átsétáltunk az úttesten,majd Lucy leguggolt Andy mellé,aki felnézett,majd amikor tudatosult benne,hogy ki mosolyog rá,hirtelen Lucy nyakába vetette magát,és mind a ketten elveszítették az egyensúlyukat.Én csak mosolyogva néztem,majd Ronniera vetettem egy pillantást,aki keserű mosollyal nézte a testvérpárt.
-Haver,miért nem mész oda hozzá és öleled meg?Megteheted.-böktem a vállába.
-Ugyan már Dave!Nem vagyok megfelelő Lucy számára.-mondta,majd lehajtotta a fejét.
-Figyelj,ha így állsz hozzá a dolgokhoz,akkor soha nem fogod őt megkapni.Ne legyél már beszarni!Mondd meg neki,hogy szereted!Vagy tölts vele sok időt.Nem nálam fogsz tanyázni,hanem egy lakásban fogsz laki velük!Megértetted?-emeltem fel egy kicsit a hangomat.Később észrevettem,hogy Lucy és Andy figyelmesen hallgat minket,ezért sarkon fordultam és elindultam a lakásom felé.
-Na jöttök vagy maradtok?-néztem hátra,ahol egy meghökkent,és két értetlen arc bámult rám.Nem volt sok kedvem a mogorva fiút játszani,de Ronnie egy kicsit felhúzott azzal,hogy ezt csinálja. Ő soha nem volt az a srác,aki csak szerelmesen nézi azt a lányt,aki tetszik neki.Ő cselekedett is,méghozzá hamar.Pár másodperc múlva ott termett mellettem és rám nézett.
-De hogy mondjam el neki?-kérdezte újból.
-Felőlem ahogy akarod,de ha el akarod neki mondani minél előbb tedd meg,amíg meg nem előzlek.-mondtam hűvösen,ami egy bosszús pillantást szült.Már akkor tudtam,hogy aznap este valami oltári nagy balhé veszi kezdetét...

to be continued...