*Chapter 4.*

••• LUCY •••

Nem tudom,hogy Dave mit mondott Ronnienak,de egész úton érezni lehetett a feszültséget,ami kettejük között vibrált.A bomba akkor robbant,amikor megérkeztünk Dave-ékhez és felosztottuk a szobákat.Én ragaszkodtam hozzá,hogy vagy egyedül a nappaliban,vagy Andyvel Mike (ő a barátnőjénél lakik) szobájában aludjak.De a fiúk ezt máshogy gondolták.
- Szerintem velem kéne aludnod. - mosolygott kajánul Ronnie,majd közelebb lépett hozzám,ezzel szinte összesimult a teste az enyémmel.
- Bocs,de nem.Inkább Andyvel szeretnék aludni.Tudod nem vagyok az a fajta lány,aki egyből összefekszik azzal,akit jóformán alig ismer. - toltam el magamtól.
- Persze,értem.De ha Dave kérdezte volna,repültél volna a nyakába. - nézett lesajnálóan.
- Mi?Na figyelj,rohadtul nincs kedvem veszekedni senkivel,úgyhogy légyszíves fejezd be a baromságokat.Én tényleg kedvellek,de nem aludnék veled,mert nem ismerlek,amin nem tudom,hogy mit vagy így kiakadva.Dave is szimpatikus,de neki is ugyanez szól. - néztem Davere,aki a falnak támaszkodva karba tett kézzel,rezzenéstelen arccal meredt rám.
- Na persze,láttam,hogy hogy nézel rá. - folytatta tovább.Andy csak csöndben figyelte a jelenetet.
- Most már nyugodtan leállhatsz!Andyvel alszik és kész. - szólt közbe Dave határozottan.
- Különben mi ez a hirtelen féltékenység?Tudtommal nem járunk! - mondtam.
- És mi lenne ha azt kérdezném,hogy leszel -e a barátnőm? - kacsintott rám."WTF?Ezt nem gondolja komolyan!?"
- Hát kösz,de nem.. - nevettem el magam kínosan.Dave flegmán elnevette magát,ami Ronnienak nem tetszett és odalépett hozzá,majd behúzott neki egyet.Dave ezt nem hagyta annyiban,visszaütött.Andyvel értetlenül álltunk,majd kapcsoltunk és szétszedtük őket.Én Davet húztam el Ronnietól,Andy pedig tartotta Ronniet.
- Te egy utolsó gyökér vagy!Mit képzelsz?Azt hiszed,hogy ő a tiéd lehet? - kiabált idegesen Ronnie.
- Állíts már magadon ember! - lökte le Andy az egyik fotelra.Dave kirántotta magát a fogásomból és beviharzott a szobájába.A bőröndömből előszedtem az elsősegély dobozomat (nem tudni mikor kellhet alapon mindig nálam van) , és kikerestem a fertőtlenítőt,majd egy kicsit löttyintettem egy vattapamacsra és Ronniehoz léptem.
- Kicsit csípni fog. - mondtam,majd a szájához tettem,ahol szétrepedt neki az ütéstől.
- Basszus,ez fáj! - húzta el a fejét.
- Anyámasszonykatonája! Ne legyél ennyire kislányos!-pirítottam rá.
- Bocs.
- Nem értelek Ronnie.Miért élvezed azt,hogy mindig mindent erőszakkal akarsz megoldani? - csóváltam a fejem.
- Mindent?Ez az ürge rád akart mászni! - kapta fel a vizet.
- Tényleg? Én máshogy emlékszem.. - fejeztem be egy pillanatra azt,amit csináltam.
- Nem hagynátok abba?Ronnie,azt mondtad,hogy Dave a legjobb barátod...akkor miért csináltad ezt?Ha Lucy Dave-t választja helyetted,akkor sem kéne ezt csinálnod,elvégre legjobb barátról van szó.Szóval ha az egyik barát boldog,akkor a másik is az,mert látja,hogy az,aki fontos neki,az örül.Legalábbis nálam ez így működik.. - szólt közbe Andy.
- Kicsi Andy,te ezt nem érted,szóval ne szólj bele. - oltotta le Ronnie.
- Na most már tényleg fejezd be!Nem beszélhetsz így az öcsémmel,és hidd el,hogy ő sokkal jobban érti ezt,mint te! - dobtam az ölébe a vattapamacsot és bekopogtam Dave szobájába.Mivel nem jött válasz,benyitottam.Dave az ágyon feküdt,a plafont bámulva és egy cigit szívott.
- Zavarlak? - kérdeztem,miközben becsuktam magam mögött az ajtót.
- Az attól függ,hogy mit akarsz... - válaszolt flegmán.Sóhajtottam egyet,majd leültem egy üres ágyra.
- Nem akarok nyálaskodni,mert az nem az én műfajom,de szeretném ha tudnád,hogy nem akartalak megbántani és nem értem Ronniet.Meg persze azt is,hogy csak így tök idegenekként betoppantunk ide és máris baleset történt.Sajnálom,hogy gondot okoztunk és még most elmegyünk egy motelba. - hadartam el. - Szóval...örülök,hogy megismertelek.Remélem,hogy még találkozunk. - "álltam fel és kimentem volna,de megragadta a karomat,és magához húzott és megcsókolt"...Legalábbis erre vártam,de nem szólt semmit,és még csak meg sem ragadta a karomat."Azt hiszem igaza van Andynek,és tényleg fel kéne ébrednem az álomvilágból."Kimentem a szobából és két kíváncsi szempár nézett rám.
- Mit mondott? - kérdezte Andy.
- Semmit.Viszont,te öltözz fel,keresünk egy motelt. - mondtam,és ügyeltem rá,hogy véletlenül se nézzek Ronniera.
- Rendben! - bólintott. "Ezt imádom Andyben,hogy nem kell neki magyarázkodni,mert tudja,hogy milyen érzelmek rejlenek  szavaim mögött."
- Most komolyan elmentek? - kérdezte Ronnie.Én nem válaszoltam,csak felvettem a pulóveremet és megfogtam a bőröndömet.Andy előbb rám nézett,majd az értetlenül bámuló fiúra.
- Miért vagy meglepődve?Ezt érted el... - nézett rá lesajnálóan,majd kiment velem együtt az ajtón.Alighogy kiértünk a házból,elkezdtek folyni a könnyeim.A homlokomat Andy mellkasának támasztottam és zokogtam.Ő védelmezően átölelt,ami tényleg jól esett.Olyan sok érzelem kavargott bennem.Nem akartam megbántani senkit,és soha nem fordult még elő,hogy egyszerre két fiúhoz is vonzódtam érzelmileg.Főleg nem pár órányi ismertség után.
- Lucy,nyugodj meg!Nincs semmi baj. - csitított Andy.
- Persze,hogy nincs... - szipogtam.
- Akkor miért sírsz most? - emelte fel a fejemet.
- Andy,én ezt egyáltalán nem így akartam. - tört ki belőlem újra a keserves sírás.
- Szereted valamelyikőjüket? - mosolygott megértően.
- Azt hiszem..
- Kit?
- Dave... - motyogtam.
- Mi van velem? - hallottam egy ismerős hangot,amitől a gyomrom mazsola méretűre zsugorodott,a szívem pedig a toromban kezdett el dobogni.
-Én csak...mindegy. Felejtsd el... -hajtottam le a fejem.
- Sajnálom. - mondta.
- Tessék? - néztem rá elkerekedett szemekkel.Elvégre nekem kellett volna bocsánatot kérnem.Ja,hogy már megtettem.Mindegy.
- Nem állt szándékomban fájdalmat okozni neked.Szóval bocsánat,ha mégis sikerült volna. Csak tudod én nem állok készen egy újabb kapcsolatra.Tényleg szép vagy,kedves és tehetséges,de mi nem lehetünk együtt.Nem veszlek el a legjobb barátomtól. - fogta meg a kezemet és halványan elmosolyodott.Ahogy kimondta ezeket a mondatokat,egy teljes világ omlott össze bennem.Én tényleg reméltem,hogy megfelelek Dave elvárásainak,de tévedtem.Nem tudtam semmit mondani,csak amikor elengedte a kezemet,a karjaim ernyedten lógtak a testem mellett.A fejem előrebukott és egy kósza könnycsepp landolt a földön,nedves nyomot hagyva maga után.
- Ez most miért volt jó?Ti ezt élvezitek?Most még nagyobb fájdalmat okoztál neki,gratulálok!Szóval el is mehetsz!-lépett a védelmembe Andy. Na nem mintha szükségem lett volna rá.
- Bocs,már indulok is. - fordult sarkon Dave,de előtte közel lépett hozzám,megölelt és a zsebembe csúsztatott valamit.Amikor elsétált,még utána néztem,de eltűnt.Mármint nem felszívódott,csak bement a házba.
- Mehetünk? - kérdezte Andy halkan.
- Persze. - suttogtam,majd elindultam mellette szép lassan.Nem akartam a tömegközlekedést választani,csak sétálni akartam,csöndben kiszellőztetni a fejemet és rendezni a gondolataimat.Andy ebben partner volt,ugyanis egész úton nem szólt semmit. Fogtuk egymás kezét és ballagtunk a legközelebbi motelhoz,amit meg is találtunk.Bementünk,majd Andy intézkedett;foglalt szobát ( az igényeinknek megfelelőt) , elmondta,hogy meddig szándékozunk maradni,és a recepciós lelkére kötötte,hogy ha jön egy fekete hajú,barna szemű,tetovált srác gitárral,ne merje azt mondani neki,hogy itt szállunk meg.(Fő a biztonság!)Amíg ő pontos személyleírást adott Ronnieról,én kivettem a zsebemből a papírt,amit Dave adott,széthajtottam és elolvastam.Többször is átfutottam a sorokat,de alig akartam felfogni,hogy mi van ráírva.
"Dave randira hívott,méghozzá egy koncertre,ahol ő és a bandája lépnek fel.A dátum pedig;szeptember 15.A koncertjegy pedig rá volt erősítve a lap hátára.Az első sorba szólt."
Gondolkodtam egy ideig,amikor rádöbbentem,hogy szeptember 15-e aznap volt.
"Gondolkodj Lucy! Vagy elmész,vagy nem és talán egy életre megbánod!Találj ki valamit,amit Andynek mondasz." - az agyam kattogott,mire felcsillant a fejem fölött a villanykörte.
-Andy!Elfelejtettem elkérni Mike tetoválógépét .Dave azt mondta,ide adja. Visszamegyek érte!- mondtam Andynek,aki értetlenül nézett rám.
-Mi van?Még képes vagy visszamenni oda? Figyelj Lucy,veszünk egy sajátot.-fordult felém teljes testtel.
-Nem!Szükség lesz a pénzre!Elmegyek,majd jövök! - zártam le a témát,azzal a bőröndömet ott hagyva elindultam visszafelé. A szívem hevesen dobogott,a kezemben szorongattam a koncertjegyet és a levelet.
"Mégis van esélyem!"

to be continued...