*Chapter 5.*

A koncert helyszínére érve izgatottan várakoztam a sorban.Mikor végre sorra kerültem,mosolyogva nyújtottam az őr felé a jegyemet,de nem engedett bemenni.
-Elnézést hölgyem,de honnan szerezte ezt a jegyet?
-Ajándékba kaptam egy barátomtól.-motyogtam.
-Sajnálom,de ez a jegy szigorúan csak olyanoknak szól,akik VIP tagok. Szóval kérem fáradjon el,ugyanis a többi jegy elkelt.-irányított ki a sorból."Persze Lucy,csak te lehetsz ennyire szerencsétlen."
-Ezt nem teheti velem!Kérem!Érvényes jegyem van!-a szemeim megteltek könnyekkel.Be akartam jutni arra a koncertre Davehez.
-Utoljára kérem,távozzon!-a hangja erőteljes volt,amitől összerezzentem.
-Hé,ő velem van!-jött egy hang a hátam mögül.Megfordultam és egy fekete hajú,aranyos arcú srác állt meg mögöttem.Az alsó ajka alatt felfedeztem egy piercinget,a pólóján pedig egy 'A7X' feliratot pirossal.A srác mellém lépett és átölelte a vállamat.
-Így van ez,kisasszony?-hunyorgott rám az őr.
-Öö...természtesen!-böktem ki,miután a srác erősen magához húzott.
-Rendben.Akkor elnézést,jöjjenek utánam.-mondta,majd elvezetett a nagy tömeg első sorába,mögénk utasítva az ott álló embereket,akik meglepő módon nem kezdtek el hőbörögni.
-Köszi!-mosolyogtam a srácra,aki elengedte a vállamat.
-Ugyan! Nincs mit köszönnöd. Különben honnan szerezted a jegyet?-mosolygott.
-Kaptam.Ajándékba.-mondtam kedvesen.
-Valamelyik bandatagtól?-kérdezett újra.
-I..igen.-bólogattam.A srác még kérdezni akart,de abban a pillanatban elsötétült minden és először jött egy kis dobszóló,majd bekapcsolódtak a gitárok,aztán kijött a színpadra egy srác napszemüvegben és hátracsapott baseball sapkában.A karja tele volt varrva és egy Slayeres ujjatlan pólót viselt.
-Jó estét LA! Jól vagytok?-kiabálta a mikrofonba.A közönség egy emberként kiáltotta,hogy 'Igen!' .
-Melyik dalt szeretnétek először?-kiabált megint.-Te itt elől!Melyik dal legyen először?-kérdezte újra,miközben rám mutatott.Kicsit kétségbe estem,mivel nem ismertem az együttest és a dalaikat sem. A mellettem álló srác mögém lépett,átkulcsolta karjait a derekam körül és a fülemhez hajolt,majd belesúgott egy dal címet.Én automatikusan ismételtem azt.
-Seize the day!
-Ooké!Máris kezdjük,de előtte mondd meg a neved!-mosolygott.
-Lucy!Lucy Mayers.-mondtam.
-Rendben Lucy! Ez a dal neked szól!-kacsintott,majd kiegyenesedett és elkezdett énekelni,aztán egy fény megvilágította az egyik gitárost,aki akusztikuson játszott,majd jött egy következő fénycsóva,és azon kívül még kettő.A végén pedig mind az öt egybeolvadt.A nagy ragyogás közepette felfedezem Davet.A szívem hatalmasat dobbant és egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni.A csodálkozásból a mögöttem álló srác zökkentett ki.
-Elmegyek valami italért.Mit hozzak neked?-hajolt közel a fülemhez,hogy halljam amit mond.
-Sör jó lesz.-mondtam,majd rámosolyogtam.
-Oké!-bólintott,majd elment.Én hallgattam a dalt,illetve a szöveget.Elég nagy hatással volt rám,mivel amikor vége lett,hatalmas nyomást éreztem a mellkasomon.Ez a nyomás azonban elillant,amikor találkozott a tekintetem a Daveével.Ő rám.mosolygott,én pedig vissza és intettem neki.
-Nocsak,Davenek valahára barátnője van?-szólalt meg mellettem egy lány.A haja elég élénk volt.Olyan narancssárga,gyönyörű volt a sminkje és maga a lány is.
-Nem,nem vagyok a barátnője.Csak barátok vagyunk.-mosolyogtam erőltetetten.
-Kár,pedig Dave koncert előtt rengeteget hablatyolt egy Lucy nevű lányról és a srácokkal úgy vettük ki,hogy borzasztóan belé esett.-magyarázta tovább.
-Na jó.Ki vagy te és honnan ismered őt?-kérdeztem gyanakodva.
-Hayley vagyok,Mike barátnője.Mike az énekes.-mutatott a színpadra.-De ezt én is kérdezhettem volna tőled.-húzta fel a szemöldökét.
-Egy barátomon keresztül ismertem meg.-mosolyogtam kínosan,amikor Ronniera gondoltam.
-Aha,értem.
-Lucy!Tetszett a dal?-kérdezte,mint megtudtam Mike.
-Természetesen!Nagyon jók vagytok,csak így tovább!-mutattam fel a hüvelykujjamat.
-Kösz a biztatást!Most pedig következzen a kibaszott rémálmotok!-beszélt most már mindenkinek.
-Figyelj Hayley,miből gondolod,hogy Dave szeret?-fordultam újra a lány felé.
-Tudod,mikor megérkezett,az agyunkra ment. Folyton görcsölt,hogy vajon eljössz-e. Fel-alá járkált,ami egy idő után kezdett idegesítővé válni.A gitárját természetesen Zackynek kellett behangolnia,mert Davere egyfajta burok telepedett,ami nem engedte őt azzal foglalkozni,amit kéne csinálnia. Aztán mikor meglátott téged,megnyugodott és most nézd,milyen profi.-mutatott a srác felé,aki csakugyan nagyon jól pengette a húrokat.Mike néha lepillantott hozzánk és küldött Hayley felé egy mosolyt.Méghozzá egy gyönyörű mosolyt.
-Lucy,jöttem.-mondta a srác kezében két üveg sörrel.
-Köszi! Egyébként mi a neved?- kortyoltam bele az italomba.
- Jimmy. Jimmy Sullivan.- mosolygott.
-Örülök,Jimmy!-nevettem el magam amikor újra átölelte a vállam és magához húzott.
-Különben ki adta a jegyet?-kérdezte a színpadot figyelve.
-Dave. Tudod ez egy hosszú sztori.Ma,amikor hajnalban felébredtem New Yorkban,nem gondoltam volna,hogy itt kötök ki.-mondtam mosolyogva.
-Mióta ismered?
-Pár órája.-motyogtam.
-És VIP jegyet adott?Wow!Érezd magad rohadt szerencsésnek!Ezek szerint Davenek szimpatikus vagy!-nézett rám meglepett mosollyal.
-Nem hiszem. Csak barátok vagyunk.-ismételtem el azt,amit Hayleynek is mondtam.
-Ő többet érez. Azt ajánlom,hogy ne hagyd őt összetörni. Biztos neked is bejön. Ugye?-mosolygott.
-Hát...-pirultam el.
-Szóval igen. Akkor hajrá!-simította meg a hajamat.
-Tulajdonképpen gőzöm sincs,hogy mit érez,mert azt mondta délután,hogy sajnálja,de nem lehetünk együtt,nem áll készen egy újabb kapcsolatra megy,hogy sajnálja ha megbántott.-soroltam.
-Szóval szeret!-mondta egyszerre Jimmy és Hayley.
-Nem tudom,én ebben nem vagyok biztos.-húztam el a számat.
-Ugyan már!Szerinted miért beszélt rólad annyit?-csapott a homlokára Hayley.Megrántottam a vállam és tovább néztem a színpadon tomboló együttest.Nagyon jó koncert volt,és hamar elszaladt az a kis idő.Azon kaptam magam,hogy a zenészek lemennem a színpadról,a közönség pedig szép lassan feloszlik.Én még mindig ott álltam és meredtem magam elé.
-Hé!Ezen a bolygón vagy?-legyezte szemem előtt a kezét Jimmy.
-Ja,bocs,elgondolkodtam. Hazafelé mész?-kérdeztem mosolyogva.
-Mi? VIP tagok vagyunk,bemehetünk a backstagebe.-nevette el magát hitetlenül.
-Tényleg?A backstagebe?-lepődtem meg.
-Na jó,nem mehetnénk be,de mivel a banda barátai vagyunk,bemehetünk.
-Ja,értem.Akkor menjünk!-mosolyogtam.Ő megfogta a kezem,hogy el ne vesszek (alig volt már ember,de fő a biztonság!).Egy részen a biztonsági őrök megállítottak.
-Barátnőd?-kérdezték Jimmytől.
-Nem. Dave barátnője,én a régi haverja vagyok.-mondta. "Aha,szóval ezért engedték be.Most már minden világos."
-Mehettek!-engedett minket át,Jimmy pedig mintha már ezerszer járt volna ott,ment egyenesen az öltöző elé.Ott azonban megtorpant.
-Menj be.-mosolygott.
-Te nem jössz?-kérdeztem furán.
-Nem.Majd megvárlak itt kint titeket.Na,menj már!-kopogott be az ajtón,aztán eltűnt az egyik folyosón.Az öltöző ajtaja kinyílt és fölém magasodott egy szintén televarrt karú srác.Nem volt annyira kidolgozva a teste,de attól függetlenül nagyon jól nézett ki.Az alsó ajkában két piercing volt,és az orrában is díszelgett egy.
-Szia!-mosolygott kedvesen.
-Szia. Dave itt van?-"Ez az Lucy! Dave a bandában játszik,erre megkérdezted egy társától,hogy itt van-e..Gratulálok!"
-Épp zuhanyozik.Te vagy Lucy?-érdeklődött tovább.
-Igen.-mosolyodtam el halványan.
-Örülök.Én Zacky vagyok. Zacky Vengeance.
-Örülök,hogy megismertelek Zacky. - ráztam vele kezet.
-Gyere be.-állt el az ajtóból én pedig bátortalanul bementem.Ahogy betoppantam rengeteg szempár szegeződött rám.Felfedeztem ott Hayleyt és Mikeot.Az utóbbi felpattant a kanapéról és felém indult. Én hátráltam egy lépést,mert gőzöm sem volt,hogy mire készül.
-Lucy!!Hát sziaa!-ölelt szorosan magához,mintha ezer éve ismernénk egymást.
-Ööö...szia.-nevettem el magam,majd én is megöleltem őt.
-Foglalj helyet.-ütögette a kanapét egy másik srác,akinek punk stílusban fel volt állítva a haja.
-Köszi,Lucy Mayers vagyok!-mutatkoztam be.
-Johnny Christ.-mosolygott.Elbeszélgettem a srácokkal,megismerkedtem a stábtagokkal és ezalatt totálisan elfelejtettem,hogy Andy egyedül van otthon és azt ígértem neki,hogy hamar vissza érek.Ez természetesen akkor jutott eszembe,amikor csörgött a mobilom már sokadjára.
-Lucy!Mikor szándékozol jönni?Azt hittem,hogy valami bajod van!-szólt bele köszönés nélkül.
-Szia Andy!Egy kicsit elhúzódott a dolog,mert leültünk beszélgetni,de otthon leszek,ne aggódj!-mondtam,majd kinyomtam a mobilomat.
-Srácok,mi annyira vicces?-jött ki egy helységből egy szál törölközőben Dave.
-Szia.-mosolyogtam rá bájosan.Ő nem szólt semmit,csak felém lépkedett,majd megölelt.
-Köszönöm,hogy eljöttél.-suttogta a fülembe,majd adott egy puszit az arcomra,amitől akaratlanul is elnevettem magam.
-Szívesen jöttem.-suttogtam én is,majd viszonoztam a puszit.Ahogy elengedtük egymást,szétnéztünk a társaságon és mindenki feszülten minket nézett.Zacky abbahagyta az inge begombolását(ami mellesleg félre volt gombolva),Johnny abbahagyta a gitárja bűvölését,Mike és Hayley pedig befejezték a turbékolást.És mikor odanéztünk,mindenki mintha mi sem történt volna,folytatta a tevékenységet,amit elkezdett.
-Felöltözök és mehetünk.-mondta,majd elment egy szekrényhez,ahonnan kivett pár fekete ruhát és visszavonult a fürdőbe.
-Mondd azt,hogy együtt vagytok!-nézett rám Mike ragyogó szemekkel.
-Nem.Csak barátok vagyunk.-mondtam el aznap már sokadszorra.-Ó,jut eszembe,Mike! Dave szerint kölcsönvehetem a tetováló gépedet.De azért mégis megkérdezlek.Szükségem van a gyakorlásra.-mosolyogtam.
-Természetesen,viheted.-legyintett.
-Akkor most tetováló vagy?-kérdezte egy stábtag.
-Nem,még nem.-mosolyogtam rá.
-Ne képzeljétek,hogy ti kapjátok tőle az első tetkót!Én már lefoglaltam!-lépett ki a fürdőből Dave,most már felöltözve.
-Azt egyből gondoltuk.-nevette el magát Hayley.
-Akkor én lépek,srácok.Holnap összefutunk.-köszönt el,majd kinyitotta előttem az ajtót.Kisétáltam,ő pedig jött utánam.Amikor visszafordultam hozzá,pont bemutatott valakinek (barátok közt ez természetes),majd becsukta az ajtót és mosolyogva nézett rám.
-Gyere!-ragadtam meg a kezét és elhúztam arra a folyosóra,ahol Jimmy volt.Szerencsére még ott volt,és nyomkodta a telefonját. -Szia Jimmy!-köszöntem neki vidáman.Ő felénk fordult,majd felállt és Davere nézett.Dave arca lefehéredett,és azt hittem,hogy ott fog elájulni.Akkor még semmit nem tudtam.

 to be continued....