*Chapter 11.*

Már több,mint egy hónap eltelt,amióta Californiába költöztünk Andyvel. Szorgalmasan gyakorolok és már egészen jól megy a munka géppel is. Mike sokat segít,és próbál közeledni,de nem engedem. Daveről azóta nem hallottam,amióta összevesztünk. Tulajdonképpen egy bizonyos szinten igaza volt. Nem tartott semeddig a kapcsolatunk,mert ő is csak férfi. Vagyis egy seggfej. Mike és Hayley szakítottak,de úgy néz ki,hogy a lány összejött az öcsémmel. Sokat vannak együtt. Szeretik egymást. Andy leállt a drogokról. A legtöbb időmet Zackyvel,Jimmyvel és Johnnyval töltöm. Néha hozzánk csapódik Mike,de próbálom távol tartani magamat tőle. Nem azért,mert nem szimpatikus,csak belegondolok abba,hogy milyen érzés lenne Hayleynek,ha azt látná,hogy az exbarátja velem jár. Oké,hogy ott van neki Andy,de mégis rossz lehet.
Ugyanakkor jó hírem is van. Az egyik évfolyamtársam,Ben,akivel nagyon jóban vagyok,úgy gondolja,hogy megtalálta az igazit,így elveszi feleségül a barátnőjét. Meghívott engem és Andy-t is. A legjobb pedig,hogy azt szeretné,ha a Sevenfold zenélne az esküvőn. Szóval mindenki meg van hívva. Érdekes lesz,de nagyon örülök,hogy ő boldog. Aztán egy kis hiányérzetem is van. Nem vagyok benne biztos,de úgy érzem,hogy Dave hiányzik. Nyilván a srácok észrevették rajtam,így elég sok koncertre elvisznek,hogy addig se gondoljak a fiúra. Voltam Zacky-vel NOFX koncerten,ami hatalmas volt. Imádtam minden egyes pillanatát. A barátommal végig ugráltuk az egész eseményt. Johnny Misfits koncertre csalt el,ami szintén fantasztikus volt. Tomboltunk,de nem is akárhogyan. Jimmyvel inkább csak amolyan nyugalmasan éljük a napjainkat. Ő gitározik,mert ugye azt is tud,és énekelget nekem,miközben én csak rajzolgatok. Azért örülök,hogy ilyen emberek közé kerültem.
***
Elérkezett az esküvő napja. Izgatottan ébredtem Jimmy mellett,mivel előző éjszaka rosszat álmodtam és átmentem az ő szobájába,aztán ott ragadtam. Andy és Hayley már javában készülődött. A ruháim ki voltak készítve a fogasra. Egy piros térd fölöttig érő ruha,enyhe csipkével,valamint egy majdnem ugyanolyan hosszúságú fekete,aminek a vállánál egy rózsa volt. Először sikeresen megcsináltam a hajamat,majd a sminkemmel küszködtem egy keveset. Aztán következett a ruha és a cipő. Belenéztem a tükörbe és nagyon nem tetszett,amit látok,de nem érdekelt igazán. 

Jimmynél volt gyülekező,vagyis mindannyian onnan indulunk. Hallottam,hogy már elég sokan megérkeztek,így lesétáltam a lépcsőn. Az első ember,akit megpillantottam Dave volt. Olyan tökéleteset még soha nem láttam. Az öltöny és a nyakkendő nagyon jól állt rajta. De ahogyan lazán ledobta magát a kanapéra és a gitárját hangolta,elképesztően menő volt. Azt hiszem túl feltűnően néztem,mert Mike elég érdekes tekintettel ugrott be elém.
-Szia királylány! Nagyon csinos vagy ma! - ölelte át a derekamat. Közben a szememet nem tudtam levenni Dave-ről. Ő idő közben elnézett,egy pillanatra találkozott a tekintetünk,aztán elfordult.
-Köszönöm Mike. Te is nagyon..elegáns vagy. - mosolyogtam erőltetetten. Nem akartam,hogy észrevegyék,hogy még mindig kibaszottul fáj belül,hogy Dave nincs velem. A következő pillanatban Zacky elhívta Mike-ot beszélgetni,így nekem lehetőségem nyílt arra,hogy beszélgessek Dave-vel. Remegő lábakkal közeledtem felé.A gyomrom mák méretűre zsugorodott és elfogott a rosszullét,de erős maradtam. Amikor már ott álltam a kanapénál,szólásra nyitottam a száma,de a fülemet megütötte az a hang,amit soha nem akartam már hallani. Mitchelle jött be az ajtón és egyenesen Dave felé vette az irányt. Rám sem nézett,csak belevágódott a srác ölébe,majd átkarolta a nyakát és a szájára tapadt. A fiú előszeretettel karolta át a lány derekát és visszacsókolt. Úgy éreztem,menten elsüllyedek. A sírás fojtogatott,amikor kedves barátom,Jimmy mellém lépett és grimaszolva nézett a párocskára,majd rám.
-Ugye már nem szereted őt? - kérdezte vagy inkább csak remélte.
-Ugyan Jimmy. Dehogyis. - ahogy ezeket kimondtam,átöleltem a srácot és elkezdtek folyni a könnyek a szememből. Ő magához ölelt és elkezdte simogatni a hátamat. Pár perc után megnyugodtam és felnéztem Jimmyre.
-Ne sírj hercegnő. Gyere,bulizunk egy nagyot azon az esküvőn. Hajnalig táncolunk és nem engedem,hogy szomorú legyél. - adott egy puszit a fejemre,majd átölelte a vállamat és kimentünk a házból. Éreztem magamon Dave szúrós tekintetét,de nem érdekelt. Nem néztem vissza,inkább átöleltem Jimmy-t. 

***

-Szia Lucy! Úristen,de régen láttalak! Nagyon jól nézel ki!-ölelt meg Ben,majd megpörgetett a levegőben.

-Szia Ben! Te sem panaszkodhatsz!Ha nem lenne menyasszonyod,tuti rád nyomulnék!-nevettem el magamat. Tudni illik soha nem voltunk együtt,de mindig ilyenekkel viccelődtünk,ami sokaknak zavaros volt,de mi nem foglalkoztunk mások véleményével.

-Ohh,ő a barátod?-nézett a mellettem álldogáló srácra.

-Hát igazából csak barátok vagyunk,de ő a kísérőm és egyben a Sevenfold dobosa.-néztem büszke mosollyal Jimmyre.

-Helló Jimmy. Örülök,hogy elfogadtátok a meghívást. Lucy mondta,hogy nagyon jók vagytok. -fogtak kezet.

-Hát nagyon igyekszünk. -mosolygott Jimmy.

-Na és Andyvel mi újság? - fordult vissza felém Ben. Andy és Hayley pont abban a pillanatban érkeztek meg kézen fogva.

-Ezt kérdezd tőle. -paskoltam meg az öcsém vállát,majd elindultunk elfoglalni a helyünket. 

Az esküvő szabadtéri volt,egy erdős részen tartották. Kis fehér székek jelezték,hogy hová üljünk. A sors és Benék akarata úgy hozta,hogy Jimmy és Dave között ültem. Mikor odaértünk,addigra Dave elfoglalta a helyét,így én leültem mellé.Jimmy pedig a másik oldalamra,miközben fogta a kezemet. Megnyugtató érzés volt,tudni,hogy van mellettem valaki,aki megvéd és figyel rám. Na nem mintha nem tudnék vigyázni magamra.

Amikor felcsendült az esküvői zene,mindannyian felálltunk és mosolyogva néztük a menyasszonyt és az apukáját. Nagyon gyönyörű volt. Kislány koromban én is olyan gyönyörű ruhákról álmodtam,de mára ez szertefoszlott. Ne tessék félreérteni,soha nem akartam hercegnő meg ilyesfajta dolog lenni. Egyszerűen csak soha nem voltak szép ruháim. Igen,hiába dolgozott anyu több műszakban,amikor apu elment,csak kölcsönöket hagyott rá. Nem kevés pénzt kellet kifizetnie anyunak. Ezért nem is engedhettük meg magunknak azt,hogy mindenféle márkás és divatos ruháim legyenek. De sebaj. Majd talán egyszer nekem is lesz olyan szép ruhám.
Ahogy Ben ott állt és mosolygott menyasszonyára,jó érzésekkel töltött el. Mindig is szerettem Ben-t. Talán az egyik legjobb barátomnak tartottam. Csak idő közben elköltöztek és nem sűrűn találkoztunk. De így,hogy viszonylag elég közel lakunk egymáshoz,tudunk találkozni sűrűbben.
Samantha után két aranyos kislány sétált és szórták a rózsaszirmokat. Eléggé Hasonlított az egész jelenet a November Rain c. kliphez. Csak ennek nem tragédia a vége.
Jimmy rákulcsolta ujjait az enyéimre,majd lenézett rám és adott az orromra egy puszit. A hátam mögött meghallottam a világ legidegesítőbb hangját. Michelle nyávogva Dave füléhez hajolt és elkezdte mondani,hogy mennyire szereti meg egyéb nyalánkságok. Csak forgattam a szemeimet majd Jimmy-re néztem,aki mosolygott a reakciómon majd magához ölelt. Szinte égetett Dave pillantása,de nem érdekelt.

Az igenek kimondása után minden jelenlévő hangosan tapsolt és ujjongott. A pár kézen fogva elindult az autóhoz ami várta őket és ami a további események helyszínére vitte őket.
-Elmegyek az autóért. Mindjárt jövök. - mondja Jimmy,azzal ott hagyott. Én nem mozdultam,mert nem igazán ismertem a helyet. Pár percig ott álldogáltam,amikor valaki hirtelen megragadta a kezemet. Ahogy szembefordított magával,két barna szempár meredt rám. Köpni,nyelni nem tudtam a meglepettségtől.
-Miért csinálod ezt?-kérdezte rekedtes hangján,de suttogott.
-Mégis mit?-halkan beszéltem.
-Te nem Jimmy-t szereted. Miért kavarsz vele?-a szemei szikrákat szórtak.
-Na jó,figyelj! Tudtom szerint te a drága Michelle pasija vagy. Mi a franc közöd van ahhoz,hogy én kivel kavarok vagy kivel nem? Hm? Egyébként is,ha annyira tudni akarod,nincs Jimmy és köztem semmi barátságon kívül. - rántottam ki a karomat a szorításból,ami a monológom hatására engedett kicsit.
-Persze. Látom,hogy hogy nézel rá.
-Na jó,gyere! Miért érdekel téged annyira az,hogy éppen kivel járok vagy kivel nem? Te nagyon gyönyörűen ott hagytál. Sírtam miattad,igen. De rájöttem,hogy te sem vagy különleges. Ugyanolyan önző vagy,mint Ronnie. Sőt,talán te rosszabb! Szerettelek,és lehet,hogy még most is szeretlek legbelül,de én tiszteletben tartom azt,hogy barátnőd van. Bármennyire is bosszant ez a dolog. Én csak annyit kérek,hogy ne foglalkozz az én életemmel többé. Persze,nem kerülhetjük el egymást,mivel a zenekarod tagjai az én barátaim is. De csinálj úgy,mintha nem is ismernénk egymást. Foglalkozz a barátnőddel,élj veled boldogan! - ragadtam meg most én a karját és elsétáltam vele egy eldugottabb helyre.
-Az nehéz lesz. Csak adni akartam Michelle-nek egy esélyt,hátha megváltozott. De tévedtem. Minden nap rád gondolok. Szeretlek. Hiányzol. Akarlak. Kérlek. Egy esélyt adja nekem. - hajolt közel az arcomhoz. Kezei közé fogta az arcomat. 

-Dave...-elhalkult a hangom. Elhagyott az összes erőm. Elvesztem a tekintetében. A szája már nagyon közel volt az én számhoz,de az utolsó pillanatban elfordultam.

-Sajnálom,de nem lehet. Neked barátnőd van. Még akkor is ha nem szereted. Úgyhogy felejts  el. Áh,ott is jön Michelle! - emeltem fel a kezemet és integettem,mire a lány elindult Dave felé én pedig visszamentem,hogy várjam Jimmy-t.

A srácok készülődtek koncertet adni az ifjú párnak. Amíg ők összeszerelték a hangszereket,addig én néztem őket. Egyszer azonban feltűnt egy piros hajú lány,aki egyedül ücsörgött. Gondoltam odamegyek hozzá és barátkozok vele. Ne tessék félreérteni,nem vagyok olyan barátkozós típu. Soha nem is voltam. De ő olyan különlegesnek tűnt.
-Szia!-ültem le mellé.
-Hello. - köszönt halkan.
-Lucy vagyok.-nyújtottam a kezemet neki.
-Megan,de csak simán Meg. -fogadta el a kezemet.
-Na és Sam vagy Ben hívott meg? - érdeklődtem.
-Samantha. Osztálytársak voltunk. Ő volt az egyetlen,aki elfogadott.
-Ezt hogy érted? - kezdett tényleg érdekesnek bizonyulni a lány.
-A tanárok mindig azt mondták,hogy művészlélek vagyok,mert hülye kis rajzokkal foglalkoztam mindig. Szerettem volna tetováló lenni,de már nem reménykedek. - hajtotta le fejét.
-Ezt most komolyan mondod? Én azért jöttem LA-be,hogy tetováló lehessek. Van kedved velem együtt dolgozni? Van egy tuti kis helyünk,a Sevenfold meg ott próbál ugyanabban az épületben. - ajánlottam fel. A lány csak hatalmasra nyílt szemekkel nézett és úgy tűnt,hogy sírni fog,de ehelyett csak elmosolyodott és megölelt. Gondolom ez igent jelent.
-Nagyon szívesen Lucy!
Leírtam neki a címünket és a telefonszámomat. Nagyjából elmondtam neki,hogy kikkel fog majd együtt dolgozni. Hihetetlenül boldog volt,amit nagyon jó volt látni.

A srácok elkezdtek zenélni. Jó volt újra hallani a basszus és a dob összhangját. Az szólók pedig mámorosak voltak. Éppen egy lassú számot játszottak,amikor Ronnie odalépett hozzám és felkért táncolni. Na ugye azt tudni kell,hogy nem vagyok valami nagy táncbajnok,de elfogadtam a felkérést. Egyik kezével megfogta a kezemet,a másikkal pedig  derekamat ölelte át. Ő nagyon is jól táncolt,és sikerült felvennem a ritmust vele. Ő irányított. Végigtáncoltunk egy dalt,a következő ismét lassú volt. Ben felkért táncolni,addig Ronnie Samanthát kérte le.
-Ben,annyira örülök,hogy végre megtaláltad az igazit. - öleltem meg.
-Neked is ideje lenne már. Azzal a Jimmy-vel nagyon jól néznétek ki,remélem tudod.-villantott felém egy kacér mosolyt.
-Ugyan már Ben! Tényleg nem a fiúk miatt jöttem el idáig. Oké,az már más dolog,hogy részesei lettek az életemnek. Egy-kettő talán túlságosan is,de nem lenne időm egy kapcsolatra. Legalábbis most nem.
-Te mindig ezt mondod,pedig szerintem csupán csak erre van szükséged. Nem akarok rád erőltetni semmit,de láttam pár szempárt,akik  téged néztek. - sandított a színpad felé,ahol a srácok játszottak. Odafordítottam a fejemet és találkozott a tekintetem Mike-éval. Valamiért olyan érzés kerített hatalmába,ami eddig még nem. Legalábbis ha rá néztem. Akaratlanul is rámosolyogtam,mire ő intett Bennek. A srác állt a mikrofonhoz és Mike pedig felém tartott. Ahogy ideért,átölelt,erősen magához szorított. Viszonoztam az ölelését. Jó érzés volt. Abban a pillanatban nem érdekelt az,hogy Hayley mit gondol,nem érdekelt Dave,Michelle és senki. Csak Mike. Az illata elbódított,aztán amikor forró csókokkal illette a nyakamat,a fellegekben éreztem magamat. Végül kicsit elhúzódtam,ránéztem és az ajkaink lassan összeértek. Csupán egy puszira,de ennyivel nem elégedtünk meg. A pusziból csók lett. Hosszú,szenvedélyes. Szürreális volt az egész szituáció. Talán igaza volt Bennek.

to be continued...