*Chapter 9.*

+ 18 !!

•••LUCY•••

Nem tudtam,hogy Jimmy tulajdonképpen miről is akart velem beszélni,hiszen semmi olyan dolog nem volt,legalábbis nem tudtam róla,amit a többiek előtt ne mondhatott volna el.
-Lucy,én nem akarlak megbántani,se megijeszteni,de el kell mondanom valamit.- na ez már alapból rosszul kezdődött.Mi lehet olyan fontos,amit mások előtt nem mer elmondani? De ahogy nézett rám,azokkal a tündöklő kék szemekkel.Nem igazán tudtam ellenállni nekik.De hát melyik lány tudott volna?
-Mondd csak! Hallgatlak.- mosolyogtam rá mit sem sejtve.
-Szóval...te mindenkivel olyan kedves vagy. Még azzal a Ronnie gyerekkel is,pedig hallottam a történetet.De amit mondani szeretnék..szóval nagyon tetszel nekem,és tudom,hogy Dave a barátod,de szeretném ha velem is lenne olyan jó a kapcsolatod,mint vele.-támasztotta két kezét a falnak,miközben még mindig a szemembe nézett. A mosoly lehervadt az arcomról.
-Jimmy...tudod...te is igazán rendes srác vagy,és nagyon örülök,hogy mi ketten találkoztunk,de nem tudlak úgy szeretni,mint Dave-et. Téged csak barátként. Benne van valami,ami már az első találkozásnál megfogott.Ő olyan különleges. Persze te is az vagy,igazi egyéniség,de Dave más. Szóval ne haragudj,hogy ezt mondom,de én nem szeretlek viszont.-simítottam meg az arcát.
-Értem. És van rá esély,hogy megszeress?-szemében a bánat és a csalódottság vegyült.
-Talán.-magam sem hittel el,hogy ezt mondom,de a válaszom hallatán Jimmy arckifejezése megváltozott. Újra remény csillant meg a szemeiben.
-Köszönöm Lucy! Mindent meg fogok tenni,hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz. - mielőtt reagálhattam volna,a srác ajkai már az enyémekre tapadtak.Mindössze egy gyors csókot lopott tőlem,de nem volt kellemetlen.
-Hű! Ez aztán gyors volt.-nevettem el magam kissé kínosan.
-Nem akartam lebukni.De legközelebb lassabban csinálom,ha úgy jobban szereted.-mosolygott,majd a lefelé vezető lépcső felé vette az irányt,ugyanis a többiek türelmetlenül vártak ránk. Mielőtt elindult volna a lépcsőn,gyorsan utolértem és megelőztem. Leszaladtam a lépcsőn,így gyorsan leértem többiekhez,akik kíváncsian nézték,ahogy Dave mellé huppanok,és egy puszit nyomok a szája sarkába.
-Hol voltatok?-kérdezte Dave.
-Csak beszélgettünk. - mosolyogtam rá őszintén.
-Akarod mondani BASZélgettetek.- nevetett Andy.
-Humor Harold,add ide azt a Jack Daniel's-et. Ne csak te igyál. . - nyúltam az üveg felé,majd amikor az öcsém lepasszolta,a számhoz emeltem,és meghúztam.
-Csak óvatosan kisasszony! A végén még megárt.-nevetett Zacky.A jobb oldalán ült egy szőke lány,akire nem emlékeztem,hogy ezelőtt is velünk lett volna.Ezért érdekesen néztem rá.
-Ő ki? - böktem a lány felé.
-Ne haragudj,nem is mutatkoztam be,Michelle DiBendetto vagyok. Zacky egyik barátja.-nyújtotta felém a kezét mosolyogva.
-Szia! Lucy Mayers,Dave barátnője.-fogadtam el a felém nyújtott kezet. Michelle arcára döbbenet ült,majd dühösen Dave-re nézett.Nem igazán értettem a reakcióját,de nem foglalkoztam vele.
-Én pedig Valary vagyok.Michelle ikertestvére és Johnny barátnője.-rázta meg a kezemet egy fekete hajú lány,aki megszólalásig hasonlított Michelle-re. Hát persze,hiszen ikrek.
-Oké csajok,most pedig játsszunk hét perc a Mennyországban-t!Mindenki benne van? -nézett szét Mike,majd az üveget odagurította Michelle-nek,aki pörgetett. Az üveg szája Ronnie felé nézett,aki mosolyogva felállt,és elindult a szőke lány társaságában a gardróbszekrény felé. A lány még egyszer hátranézett és gúnyos mosolyra húzódott a szája,amit azt hiszem a mellettem ülő Dave-nek szánt.
-Ez mi volt? - néztem a páromra,aki csak mosolygott.
-Ez? Csak az egyik lány,aki a gimi óta belém van esve. Mindent megtett,hogy elszakítson Courtneytől,és valószínűleg most ezt fogja tenni veled is. De ne hidd el,amiket mondd. Maximum akkor,ha Valary is megerősíti az állítását,de olyanra még nem igazán volt példa. De jelen pillanatban Zackyt szemelte ki magának. Azt gondolja,hogy ezzel majd közelebb kerül hozzám. A baj csak az,hogy már lekéste a barátnő szerepet. Azt betöltötte valaki más.- mosolygott rám,majd megcsókolt.
-De Dave,ez nagyon hosszú idő. Elég kitartó.Egy esélyt sem adtál neki soha? - néztem kicsit érdekesen. Igazából rosszul éreztem magam,amiatt,hogy Michelle már évek óta küzd Dave szerelméért,de soha nem sikerült neki. Nekem pedig szinte egy nap alatt összejött.
-Ugyan már Lucy! Persze,hogy adtam. Eleinte még én is érdeklődtem iránta,mert ugyanazokat a zenéket szerette,mint én. Sokáig együtt jártunk koncertekre,de kiderült,hogy a hátam mögött minden útba eső sráccal enyelgett. Nem fájt,mert nem szerettem. De elég közel álltunk egymáshoz,és érdekesnek találtam,hogy akkor mégis mi a francért hiteget engem ha nem is én kellek neki. - ivott bele a sörébe,miközben Zacky arckifejezését nézte,ami láthatólag eléggé össze volt zavarva a hangok miatt,amik a szekrényből jöttek. Jó,szerintem mindenki tudja,hogy mi volt odabent. Nem kell részleteznem.
-Én értem,de mi van ha azóta megváltozott? Mi van ha már teljesen komolyan gondolja a dolgot? - csóváltam a fejem értetlenül,hiszen azóta már sok idő eltelt. Annyi idő alatt simán megváltozhatott.
-Azt nem hinném. -nevetett fel,mikor a két jómadár kijött a szekrényből. Michelle a haját igazgatta,Ronnie pedig a sliccét húzta föl. Onnantól nem volt kérdésem Dave felé. A következő páros Andy és Hayley volt. Mike szúrós szemekkel nézett az öcsémre,de ők úgy jöttek ki,ahogy bementek,úgy is jöttek ki. Andy valami kretén viccet mesélt a lánynak,aki önfeledten nevetett a poénon. Egészen aranyosak lettek volna együtt. Persze csak addig,amíg Mike laposra nem veri a kedves öcsémet. Természetesen nem hagytam volna,de mivel ez nem következett be,nem kellett cselekednem se nekem se Mike-nak. Mindeközben elég gyorsan fogytak az italok,és mindannyian nagyon jól éreztük magunkat. Amikor Michelle felé állt az üveg szája,ijedten kaptam a szám elé a kezem. Dave pörgetett,így a szőke lánnyal kellett bemennie.Szívem szerint nem engedtem volna,de nem szóltam közbe,mert nem akartam elrontani a játékot. Így csak átültem Jimmy mellé és a vállára hajtottam a fejem. Kezdtem fáradt és részeg lenni. Egyre jobban háborgott a gyomrom a sok össze-vissza italtól,de amikor Jimmy elkezdte cirógatni a hátamat,rendbe jöttem.Semmi bajom nem volt. A téma itt átváltott a pornóról (?) a jövőre. Mike hatalmas lelkesedéssel mondta,hogy milyen jó lesz velem dolgoznia. Aztán a bandáról is esett pár szó. Egészen addig,amíg ki nem nyílt a szekrény ajtaja és Dave lépett ki rajta,karját átdobva Michelle vállán. Láthatólag nagyon jól elvoltak. Olyannyira,hogy a barátom még azt sem vette észre,hogy Jimmyhez vagyok bújva. Sőt ez még nem volt elég,a szőkeség Dave mellett foglalt helyet,aminek a srác kimondottan örült. Zackyvel értetlenül egymásra néztünk,majd elnevettük magunkat. Igazából a vicc az egészben az volt,hogy mind a kettőnket hitegettek,és ott cserben hagytak minket. A nevetésből az zökkentett ki,hogy Andy és Hayley megdöbbenten nézett rám,majd Mikera. Majd a többiek is. Először nem értettem,majd amikor megláttam az üveget a földön,ami felém mutat,aztán Mike kezét,minden világos lett.
-Lucy,egy kis darab a Mennyből? Csupán hét perc.- mosolygott. Ekkor már Davenek is feltűnt,hogy ott vagyok,és komoly tekintettel nézett minket. A szemeivel szinte meg tudta volna ölni az énekest. Ahogy végignéztem a társaságon,mindenki totál meg volt fagyva. Egyedül Michelle mosolygott gúnyosan. Erre a mosolyra ökölbe szorítottam a kezemet,majd felálltam,megszorítottam Mike kezét,majd nagy léptekkel haladtam a már jól ismert helyiség felé. Bezártuk az ajtót,majd a velem szemben álló srácra néztem.
-Akkor? Beszélgetünk vagy játszunk is? - vette le a pólóját,így megcsodálhattam a hasán és a mellkasán lévő tetoválásokat.
-Ööö..játszunk! Persze,hogy játszunk,hiszen az a lényeg! - mosolyodtam el,majd lehúztam a Sevenfoldos pulcsi cipzárját.
-Meddig menjünk el? - vigyorgott kajánul.
-Ameddig csak lehet! - bújtattam ki a kezemet a pulóverből,majd a pólómat is lehámoztam magamról.
-Hű! Nem tudtam,hogy ennyi tetkód van! -simított végig Mike a hasamon.
-Hát pedig de.Tetszenek? - bújtam hozzá,majd kezemet felvezettem a tarkójáig.
-Az nem kifejezés!- dörmögte,majd közelebb hajolt,egészen addig,amíg a szánk össze nem ért,és heves csókolózásba kezdtünk. Igazából egyikünk sem volt tisztában azzal,hogy mit is csinálunk. A srác a nyakamat kezdte szívogatni,harapdálni. Lassan lefektetett a földre,majd fölém hajolt. Közben már nadrág egyikünkön sem volt. Kikapcsolta a melltartóm csatját,,majd elkezdte lefejteni rólam a bugyimat is. Én pedig beleakasztottam ujjaimat a bokszerébe,és lehúztam róla. A látvány miatt elpirultam kissé,majd mosolyogtam.
-Kibaszott jól nézel ki ruha nélkül. - suttogtam,mire ő elmosolyodott,majd a nadrágja zsebében kezdett kotorászni,míg végül megtalálta,amit keresett. Egy négyzet alakú kis papírt vett elő,majd a fogaival rutinosan kibontotta,és a kívánt testrészére húzta. Ismét fölém hajolt,a lábaimat pedig a dereka köré fontam. Óvatosan közelített,majd egyre beljebb,és beljebb haladt. Amikor teljesen bent volt,felsikoltottam,mire kuncogott kicsit.Először lassabban mozgott,majd egyre gyorsabban. A vállaiba kapaszkodtam,a körmeimet a bőrébe mélyesztettem. A homlokán izzadságcseppek gyöngyöztek. Minden mozdulattal egyre közelebb kerültünk a Mennyország kapujához. Megfeszültek az izmaink,és mind a ketten egy nyögéssel nyugtáztuk a dolgot.
-Lucy...ez a dolog...maradjon titokban. Legalábbis addig,amíg van mind a kettőnknek párja. Azután bármikor megismételhetjük.-kacsintott,majd utoljára szenvedélyesen megcsókolt. Abban a pillanatban szóltak,hogy letelt a hét perc. Villámgyorsan felöltöztünk,rendbe hoztuk magunkat,és ugyanúgy,ahogy bementünk kézen fogva,ki is mentünk. Mike viccet mesélt,amin én nevettem,de amikor visszaértünk a többiekhez,levágódtam Jimmy mellé,és néztük egymást a többiekkel. Dave nem volt képes levenni rólam a szemét. Azt hiszem elégtem volna ha találkozik a tekintetünk. Hayley Mikehoz volt bújva. Bízott benne. Szegény. Bár igazából totál kábán ültünk ott. Ezután már csak arra emlékszem,hogy a hangfalakból üvölt a Megadeth. Aztán utána se kép..se hang. Reggel elég szokatlan helyen ébredtem,és nem az feküdte mellettem,akire számítottam.

to be continued...

*Chapter 8.*

•••LUCY•••

-De most komolyan srácok! Hová a fenébe megyünk? -fogtam Dave kezét erősen,nehogy elvesszek. Be volt kötve a szemem,a fiúk pedig a meglepetésemig nem engedték,hogy levegyem.Érdekes látvány lehettünk. Pár fullosan televarrt fickó,egy rikító narancssárga hajú lány,és egy másik,aki bekötött szemmel botorkál.Igazából nem érdekelt mások véleménye már akkor sem.

-Majd megtudod. Örülni fogsz.- mondta titokzatosan Zacky.

-De legalább azt mondjátok meg,hogy milyen jellegű meglepi. Egy kisállat? Vagy valami nevezetesség?-kapkodtam a fejem köztük,pedig azt sem tudtam,hogy ki merre van.

-Hallod? Nevezetesség? Majd nevezetes lesz idővel.-nevetett Mike.Sóhajtottam egyet,és tovább sétáltam. Egy viszonylag nyugodt,de forgalmas részen voltunk.

-Megérkeztüünk!- hallottam Hayley lelkes hangját. A szememről lekerült a kendő,és egy nagy téglaépület tárult elém.

-Ez mi?-néztem szét a srácokon,ahol ott volt Andy és Ronnie is,de mindenki csak mosolygott.

-Gyere beljebb!-ragadta meg Hayley a kezemet,és behúzott az ajtón. Egy hatalmas terembe toppantunk,ami tele volt hangszerekkel,erősítőkkel és egyéb zenei kellékekkel.

-Ez a próbatermünk,de nem ez a meglepetés.Menj beljebb.-utasított Johnny,de mielőtt átmehettem volna a másik terembe,Hayley rám parancsolt,hogy csukjam be a szemem. Engedelmeskedtem neki,és vártam a jelzésre,hogy elinduljak. Többen is elmentek mellettem,ketten meg is érintették a kezemet. Az egyik biztosan Dave volt,a másikat viszont gyanítom,hogy ki,de nem vagyok biztos benne.

-Gyere. Számolj el magadban tízig,aztán nyisd ki a szemed!-adta a "parancsot" a narancssárga hajú barátnőm. Megtettem amit mond,közben előre léptem pár lépést. Amikor kinyitottam a szemem a srácok egyszerre kiabálták,hogy "MEGLEPETÉÉÉS!" Körbenéztem a teremben,és egy tetoválószalonban találtam magam,tele eszközökkel,bútorokkal,díszekkel,gitárokkal,képekkel és gördeszkákkal.Az utóbbi három a falakt díszítette,amik vörösek voltak. Fekete bőrülések,egy recepciós pult és minden ami kell. Plusz még a felső sarkakban hangszórók. Gondolom ezek kapcsolatban állnak a próbateremmel.

-Srácok..ez gyönyörű!-ámuldoztam.

-Bizony! És itt fogsz dolgozni. Mike a főnököd,de mivel ő túlságosan el van foglalva a Sevenfold-dal,ezért te vezeted majd a szalon. Remélem örülsz.-mosolygott Zacky,olyan Zackysen.

-De...nekem?Komolyan?-kapkodtam értetlenül a fejemet közöttük.

-Persze Lucy! Hiszen megbízunk benned.-mondta Johnny jókedvűen.

-Miért? Miért bíztok meg bennem? Hiszen alig egy napja ismertek. És mi van ha egy pszichopata gyilkos vagyok,akinek bekattan valami az agyában,és legyilkol titeket?-csóváltam a fejem értetlenül. Andy itt a fejét fogta,és fájdalmasan csóválta.

-Nem nézel túl sok horrort,kedves Lucy? Mi megbízunk benned,mert Dave is ezt teszi,és ez nekünk elég.-mosolygott kedvesen Mike,ami nagyon jól esett.

-Akkor...nagyon szépen köszönöm! Ti vagytok a legjobbak!-tártam szét a karomat,amibe Mike egyből "belevetette" magát,és annyira megölelgetett,hogy alig kaptam levegőt. Ezután szaladt felém Hayley,akivel amolyan lányos ugrálás közepette ölelkeztünk. Zacky sétált felém,és megölelt,majd egy barackot nyomott a fejem búbjára. Johnny csak szolidan átkarolt,de éreztem,hogy szívesen teszi. Ezt követte Jimmy,aki fölemelt és jól megpörgetett a levegőben.

-Jimmy! Nee! Rosszul vagyok!-sikítottam,de közben nevettem is.Erre a srác letett a földre,és két puszit nyomott az arcomra,miközben fogta a kezem. A kézfogása ismerős volt. Túlságosan is. De nem gondolkodtam túl sokáig rajta,mert Andy előttem termett. Nem ölelt meg,de még csak meg sem puszilt. Mosolygott. Viszont abban a mosolyban minden benne volt,amit egy testvértől várhat az ember. Büszkeség,öröm,megkönnyebbülés,bizalom és szeretet. Őt követte Dave,aki Jimmyhez hasonlóan felemelt,de nem pörgetett,csak nézett rám. Közelebb hajoltam hozzá,de nem mertem megtenni. Nem csókoltam meg. Nem tudtam,hogy ő mit érez. Hogy ő is tényleg szerelmes-e annyira belém,mint én belé. Nem hagyta,hogy sokat agyaljak,mert cselekedett. Olyan szenvedélyesen csókolt meg,mint még soha senki. Minden kételyem elszállt. Csak visszacsókoltam,és mire abbahagytuk mindenki tapsolt vagy füttyögött. Jól esett a többiek reakciója. Egyedül egy ember állt ott tétlenül és zavartan. Ronnie. Ahogyan Dave letett a földre,odasétáltam az előbbi sráchoz és a szemébe néztem.

-Szóval..együtt vagytok?-kérdezte kínosan.

-Nagyon úgy néz ki...-mosolyodtam el szégyenlősen,de ő csak egy lenéző pillantással illetett.

-Akkor sok boldogságot,én leléptem. Csá!-indult volna kifelé,de én megragadtam a karjánál fogva.

-Hová mész? Azt mondtad,hogy te is mellettem leszel! Megígérted!-néztem rá boci szemekkel.

-Miért? Azért,hogy azt nézzem egész nap,hogy hogyan faljátok egymást? Kösz,nem kérek belőle!-rántotta ki szorításomból a karját.

-Kurvára ne kezdj drámázni,oké? Ha az elején nem cseszed el,nem mászol rám,akkor most rohadtul nem itt tartanánk. Lehet,hogy most téged ölelnélek,téged csókolnálak és irántad érezném azt,hogy te vagy a legjobb dolog,ami történt velem. De elbasztad. Az üldözési mániád miatt. Ronnie,fontos vagy nekem. Mint barát. Hidd el,hogy jelentesz nekem te is annyit,mint Dave. Csak kicsit máshogy. Tudom,hogy fáj,de el kell fogadnod. Te is hozzám tartozol. Hozzánk.-mutattam a kis csoportra,akik lélegzetvisszafojtva hallgatták a mi kis párbeszédünket.

-Lucy...én...-kezdett volna valamit mondani,de én félbeszakítottam.

-Kussolj. Nem akarom,hogy megszólalj. Ne mondj semmit,csak ölelj meg vagy menj el. Válassz. -magyaráztam kézzel. Ronnie hátrált,és elindult a kijárat felé. Óriási nyomást éreztem a mellkasomban. Mintha be akarná szakítani egy érzés. Fontos volt nekem Ronnie is. Akárcsak a többiek. Már éppen egy könnycsepp csordult le az arcomon,amikor a srác hirtelen visszafordult,és megölelt. Olyan hirtelen jött ez a reakció,hogy levegőt is elfelejtettem venni,majd amikor kapcsoltam,hogy mi is történik,magamhoz szorítottam őt.

-Ne haragudj rám Lucy! Melletted leszek mindig! Ha csak barátként is,de számíthatsz rám!-suttogta a fülembe,amit egy mosollyal nyugtáztam.

-Figyeljetek srácok! Hallgassuk meg Jimmy-t,és ha minden jól megy bevesszük a zenekarba. Azt mondta,hogy tud dobolni.-mondta Mike,ezzel megszakítva a meghitt pillanatunkat. A többiek mind rábólintottak,így átmentünk a másik helyiségbe. Jimmy beült a dobok mögé és elkezdett játszani.

***

-Wow! Jimmy! Ez fantasztikus volt! - ugráltam örömömben.

-Igen! Akkor haver,köszöntelek az Avenged Sevenfold-ban!-veregette vállba Mike a dobos srácot.

-Hű!Kösz! Megtisztelő!-mosolyodott el Jimmy.

-Rendben,akkor adnunk kéne egy istenkirály nevet a stúdiónak és a szalonnak is.-nézett körbe Mike.

-Az'istenkirály' Dave-nél,Zacky-nél és Andy-nél olyanokat jelentett,hogy 'Big Blue Bees' , Pink Pigs , Lucy & Mike's farm. Mike-kal ijedten egymásra néztünk a nevek hallatán,majd jött a két srác,akinek ötlete olyan jó volt,hogy összeraktuk,és így született meg a 'Black Roses'. Ronnie-nak és Jimmy-nek köszönhetően persze.

-Akkor megvan a név! Mit szólnátok,ha elmennénk egyikünkhöz,és ennek tiszteletére csapnánk egy bulit?-jutott eszébe Johnnynak a hirtelen ötlet.

-Oké! Hozzánk jöhettek,nagy a ház!-kacsintott Jimmy.

-Egyébként minek neked olyan nagy ház,amikor egyedül laksz benne? Miért nem keresel lakótársakat?-nézett a magas srácra Dave.

-Ha majd egyszer lesz esetleg családom,akkor nem kell majd házat venni,addig meg ilyen bulikra tökéletes!-vágta ki magát ügyesen a kérdés alól.

-Remélem azt tudjátok,hogy mi Lucy-vel nagyon kevesen leszünk. Kellene még pár munkatárs.-nézett szét a társaság tagjain Mike. Hayley,Ronnie és Jimmy feltett kezekkel hátráltak,míg a többiek csak maguk elé bámultak. Mike megismételte a szövegét,mire Dave és Andy is kapcsolt,így elsomfordáltak.

-Asszem' mi tudunk rajzolni. De döntsétek el ti.-vonta meg a vállát Zacky.

-Juuj! Rendezhetnénk egy olyan versenyt,hogy ti négyen kaptok egy szót vagy egy kifejezést,és arról kell rajzolnotok ami eszetekbe jut,aztán mi leszünk a bírók és eldöntjük,hogy kié lett a legjobb. -Hayley túlságosan is beleélte magát,így ha akartunk volna sem tudtunk volna nemet mondani neki. Csak egymásra néztünk a fiúkkal és mosolyogva bólintottunk a javaslatra.

***

-Oké,akkor húzzatok egy kártyalapot.Mindegyikre van írva egy kifejezés. De nem mutathatjátok meg egymásnak.A lapot pedig tele kell rajzolnotok. Legalábbis nagy képeket csináljatok.-vázolta fel a kedves öcsém,hogy mi a feladat. A srácok megengedték,hogy én húzzak először,mondván "hölgyeké az elsőbbség". Udvarias társaság ez kérem szépen! Kihúztam az egyik kártyalapot,és tanulmányoztam,ami rá volt írva. Nem minden a külső.Mi a francot kezdjek ezzel? Mégis hogy rajzoljak ilyet? - kavarogtak a gondolatok a fejemben. Rengeteg kép beugrott,de egyiket sem találtam elég jónak. Aztán kitaláltam,hogy mit csinálok.

Nem ment időre a dolog,de egy bő másfél óra alatt mindannyian készen lettünk. Jimmy összeszedte a lapokat,és a többiekkel elvonult tanulmányozni a műveket. Mi addig a srácokkal kibeszéltük,hogy kinek milyen kifejezése volt,és hogy valósította meg. Mike a "tökéletes ember"-t kapta. Zacky a "rémálom" , Johnny pedig a "gyűlölet" szót.Éppen meséltük volna,hogy hogy képzeltük el ezeket a dolgokat,amikor jöttek a "bírák" és kiterítették a lapokat. Mike Batman-t rajzolta. Vagyis számára a szuperhős a tökéletes ember,és ahogyan ki vannak dolgozva az izomzatok rajta. Senki nem tudna rosszat mondani rá. Zacky Freddy-t rajzolta le a Rémálom az elm utcában című filmből. Ötletes és nagyon precíz. Johnny a gyűlölet szót egy egyszerű kapd be-val oldotta meg. Egyszerű,de ötletes. Én pedig..nos lerajzoltam a kaszást,amint egy lányt akar megcsókolni,jelezve ezzel,hogy nem minden a külső,és bizony azoknak is lehetnek érzései,akiből az ember nem nézné ki.

-Batman-re szavazok!-mondta Hayley mosolyogva. De véletlen.

-Igazából az a kapd be nagyon bejön!-Ronnie csak a térdére támaszkodva ült,tenyérbe ejtett arccal.

-Freddy! Imádom a filmet!-mutatott metál villát az ujjaival Dave.

-Öö...hát..igazából nekem a kaszás nagyon tetszik.-bökött a művem felé Jimmy. Jól esett,tényleg. Persze elég névtelenül ment az egész,mert csak a végén mondták el,hogy ki melyiket rajzolta,szóval meg is értem ha Dave másra szavazott. Elvégre nem olyan véres verseny volt ez. És Jimmy-t is értem,mert ezek szerint neki is elég sötét a belsője. Nem,ezt nem úgy értem,hogy teljes sötétség,nincsenek érzései vagy valami,de gondolom megviselte a húga halála és azóta zárkózottabb lehet. Legalábbis Dave mesélte,hogy Jimmy régen nagyon életvidám volt,mindenből kivette a részét,elsőként jelentkezett a legőrültebb dolgokba. Mindig nevetett,de ezt így nem igazán vettem észre. De végül is megértem,tényleg. Nekem is nagyon fájna,ha Andy lelépne vagy valami baja esne. De talán a társaságunk majd kitölti benne azt az űrt,amit Courtney hagyott benne. Talán.

-Rendben,nekem nagyon nagyon tetszik Freddy.- mosolygott Johnny.

-Batman. - mutatta a hüvelykujját Zacky.

-Kaszáááás!-kacsintott rám az énekes.

-Egyértelmű,Batman!- kontráztam,mire Mike erősen magához húzott és összeborzolta a hajam. Teljesen olyan,mintha a bátyám lenne. Hihetetlen,hogy ez a srác lesz a főnököm. Olyan,mint egy nagy gyerek. De ez teszi őt ilyen szeretni valóvá. 

-Akkor meg is van a mai nyertesünk,aki nem más,mint ....... Miike Shadooows! - jelentette ki ünnepélyesen Andy,majd Mike kezébe nyomott egy üveg Jack Daniel's-et. Az énekes elengedett,felállt,elfogadta Andytől az italt,kibontotta,majd meghúzta. Itt mindenki hangosan tapsolt,ujjongott. Miután elhalkultak,mindenki elkezdett beszélgetni vagy nevetni. Hayley Mike nyakába ugrott,ami miatt a srác elveszítette az egyensúlyát és a földre estek. Egy kézzel szorította magához barátnőjét,másik kezében az üveg Jack-et tartotta,ami csodával határos módon az eséstől nem tört össze,de még csak ki sem borult. Aranyosak voltak. Ahogy elnéztem őket,egy meleg testet éreztem a hátam mögött. Dave leült mögém és az ölébe húzott. Felé fordultam,de amint a tündöklő barna szemeibe néztem,teljesen elvesztem. Azok a szemek rengeteg dolgot elárultak,csak tudni kellett megfejteni a titkot. Dave boldog volt,de felfedeztem a tekintetében,hogy szomorú,hogy valami bántja. 

-Dave..mi a baj?- simítottam meg aggodalmasan az arcát. 

-Félek Lucy..attól,hogy elveszítelek..tudod..tényleg nagyon fontos vagy nekem,és úgy érzem,képes lennék leélni veled az egész életemet. De mi van akkor ha elrontok valamit? Ha megharagszol rám,és már soha többé nem leszünk együtt? Ha megutálsz?- csóválta a fejét zavartan,és igyekezett nem a szemembe nézni. Nem bírta volna. 

-Ne butáskodj már. Szeretlek,és nem haragszok meg rád. Soha. Te is ugyanolyan fontos vagy nekem,mint én neked. Téged nem lehet megutálni,te egy kész főnyeremény vagy. Amióta először láttalak azóta vágyom rád. Szóval igazán nem kell görcsölnöd ezen.-nyomtam egy apró puszit a szája sarkába,majd amikor elhúzódtam volna tőle,erősen magához húzott,és megcsókolt. Nagyon szenvedélyesen,vad volt,mégis kellemes. 

-Khm..ne haragudjatok..de elrabolhatnám egy pillanatra Lucy-t? - állt fölöttünk Jimmy enyhe pírral az arcán. Nyilván zavarban volt,a tevékenykedésünk láttán. Mi csak értetlenül néztünk rá,majd egymásra.

-Beszélnünk kell.-mondta,és azt hiszem egyre jobban zavarban volt.

-Rendben. Mindjárt jövök.-mosolyogtam a barátomra,és még utoljára megcsókoltam,majd elindultam Jimmyvel az emeletre.

Lucy,Mike,Zacky és Johnny rajza. 

to be continued...