•••LUCY•••
-De most komolyan srácok! Hová a fenébe megyünk? -fogtam Dave kezét erősen,nehogy elvesszek. Be volt kötve a szemem,a fiúk pedig a meglepetésemig nem engedték,hogy levegyem.Érdekes látvány lehettünk. Pár fullosan televarrt fickó,egy rikító narancssárga hajú lány,és egy másik,aki bekötött szemmel botorkál.Igazából nem érdekelt mások véleménye már akkor sem.
-Majd megtudod. Örülni fogsz.- mondta titokzatosan Zacky.
-De legalább azt mondjátok meg,hogy milyen jellegű meglepi. Egy kisállat? Vagy valami nevezetesség?-kapkodtam a fejem köztük,pedig azt sem tudtam,hogy ki merre van.
-Hallod? Nevezetesség? Majd nevezetes lesz idővel.-nevetett Mike.Sóhajtottam egyet,és tovább sétáltam. Egy viszonylag nyugodt,de forgalmas részen voltunk.
-Megérkeztüünk!- hallottam Hayley lelkes hangját. A szememről lekerült a kendő,és egy nagy téglaépület tárult elém.
-Ez mi?-néztem szét a srácokon,ahol ott volt Andy és Ronnie is,de mindenki csak mosolygott.
-Gyere beljebb!-ragadta meg Hayley a kezemet,és behúzott az ajtón. Egy hatalmas terembe toppantunk,ami tele volt hangszerekkel,erősítőkkel és egyéb zenei kellékekkel.
-Ez a próbatermünk,de nem ez a meglepetés.Menj beljebb.-utasított Johnny,de mielőtt átmehettem volna a másik terembe,Hayley rám parancsolt,hogy csukjam be a szemem. Engedelmeskedtem neki,és vártam a jelzésre,hogy elinduljak. Többen is elmentek mellettem,ketten meg is érintették a kezemet. Az egyik biztosan Dave volt,a másikat viszont gyanítom,hogy ki,de nem vagyok biztos benne.
-Gyere. Számolj el magadban tízig,aztán nyisd ki a szemed!-adta a "parancsot" a narancssárga hajú barátnőm. Megtettem amit mond,közben előre léptem pár lépést. Amikor kinyitottam a szemem a srácok egyszerre kiabálták,hogy "MEGLEPETÉÉÉS!" Körbenéztem a teremben,és egy tetoválószalonban találtam magam,tele eszközökkel,bútorokkal,díszekkel,gitárokkal,képekkel és gördeszkákkal.Az utóbbi három a falakt díszítette,amik vörösek voltak. Fekete bőrülések,egy recepciós pult és minden ami kell. Plusz még a felső sarkakban hangszórók. Gondolom ezek kapcsolatban állnak a próbateremmel.
-Srácok..ez gyönyörű!-ámuldoztam.
-Bizony! És itt fogsz dolgozni. Mike a főnököd,de mivel ő túlságosan el van foglalva a Sevenfold-dal,ezért te vezeted majd a szalon. Remélem örülsz.-mosolygott Zacky,olyan Zackysen.
-De...nekem?Komolyan?-kapkodtam értetlenül a fejemet közöttük.
-Persze Lucy! Hiszen megbízunk benned.-mondta Johnny jókedvűen.
-Miért? Miért bíztok meg bennem? Hiszen alig egy napja ismertek. És mi van ha egy pszichopata gyilkos vagyok,akinek bekattan valami az agyában,és legyilkol titeket?-csóváltam a fejem értetlenül. Andy itt a fejét fogta,és fájdalmasan csóválta.
-Nem nézel túl sok horrort,kedves Lucy? Mi megbízunk benned,mert Dave is ezt teszi,és ez nekünk elég.-mosolygott kedvesen Mike,ami nagyon jól esett.
-Akkor...nagyon szépen köszönöm! Ti vagytok a legjobbak!-tártam szét a karomat,amibe Mike egyből "belevetette" magát,és annyira megölelgetett,hogy alig kaptam levegőt. Ezután szaladt felém Hayley,akivel amolyan lányos ugrálás közepette ölelkeztünk. Zacky sétált felém,és megölelt,majd egy barackot nyomott a fejem búbjára. Johnny csak szolidan átkarolt,de éreztem,hogy szívesen teszi. Ezt követte Jimmy,aki fölemelt és jól megpörgetett a levegőben.
-Jimmy! Nee! Rosszul vagyok!-sikítottam,de közben nevettem is.Erre a srác letett a földre,és két puszit nyomott az arcomra,miközben fogta a kezem. A kézfogása ismerős volt. Túlságosan is. De nem gondolkodtam túl sokáig rajta,mert Andy előttem termett. Nem ölelt meg,de még csak meg sem puszilt. Mosolygott. Viszont abban a mosolyban minden benne volt,amit egy testvértől várhat az ember. Büszkeség,öröm,megkönnyebbülés,bizalom és szeretet. Őt követte Dave,aki Jimmyhez hasonlóan felemelt,de nem pörgetett,csak nézett rám. Közelebb hajoltam hozzá,de nem mertem megtenni. Nem csókoltam meg. Nem tudtam,hogy ő mit érez. Hogy ő is tényleg szerelmes-e annyira belém,mint én belé. Nem hagyta,hogy sokat agyaljak,mert cselekedett. Olyan szenvedélyesen csókolt meg,mint még soha senki. Minden kételyem elszállt. Csak visszacsókoltam,és mire abbahagytuk mindenki tapsolt vagy füttyögött. Jól esett a többiek reakciója. Egyedül egy ember állt ott tétlenül és zavartan. Ronnie. Ahogyan Dave letett a földre,odasétáltam az előbbi sráchoz és a szemébe néztem.
-Szóval..együtt vagytok?-kérdezte kínosan.
-Nagyon úgy néz ki...-mosolyodtam el szégyenlősen,de ő csak egy lenéző pillantással illetett.
-Akkor sok boldogságot,én leléptem. Csá!-indult volna kifelé,de én megragadtam a karjánál fogva.
-Hová mész? Azt mondtad,hogy te is mellettem leszel! Megígérted!-néztem rá boci szemekkel.
-Miért? Azért,hogy azt nézzem egész nap,hogy hogyan faljátok egymást? Kösz,nem kérek belőle!-rántotta ki szorításomból a karját.
-Kurvára ne kezdj drámázni,oké? Ha az elején nem cseszed el,nem mászol rám,akkor most rohadtul nem itt tartanánk. Lehet,hogy most téged ölelnélek,téged csókolnálak és irántad érezném azt,hogy te vagy a legjobb dolog,ami történt velem. De elbasztad. Az üldözési mániád miatt. Ronnie,fontos vagy nekem. Mint barát. Hidd el,hogy jelentesz nekem te is annyit,mint Dave. Csak kicsit máshogy. Tudom,hogy fáj,de el kell fogadnod. Te is hozzám tartozol. Hozzánk.-mutattam a kis csoportra,akik lélegzetvisszafojtva hallgatták a mi kis párbeszédünket.
-Lucy...én...-kezdett volna valamit mondani,de én félbeszakítottam.
-Kussolj. Nem akarom,hogy megszólalj. Ne mondj semmit,csak ölelj meg vagy menj el. Válassz. -magyaráztam kézzel. Ronnie hátrált,és elindult a kijárat felé. Óriási nyomást éreztem a mellkasomban. Mintha be akarná szakítani egy érzés. Fontos volt nekem Ronnie is. Akárcsak a többiek. Már éppen egy könnycsepp csordult le az arcomon,amikor a srác hirtelen visszafordult,és megölelt. Olyan hirtelen jött ez a reakció,hogy levegőt is elfelejtettem venni,majd amikor kapcsoltam,hogy mi is történik,magamhoz szorítottam őt.
-Ne haragudj rám Lucy! Melletted leszek mindig! Ha csak barátként is,de számíthatsz rám!-suttogta a fülembe,amit egy mosollyal nyugtáztam.
-Figyeljetek srácok! Hallgassuk meg Jimmy-t,és ha minden jól megy bevesszük a zenekarba. Azt mondta,hogy tud dobolni.-mondta Mike,ezzel megszakítva a meghitt pillanatunkat. A többiek mind rábólintottak,így átmentünk a másik helyiségbe. Jimmy beült a dobok mögé és elkezdett játszani.
***
-Wow! Jimmy! Ez fantasztikus volt! - ugráltam örömömben.
-Igen! Akkor haver,köszöntelek az Avenged Sevenfold-ban!-veregette vállba Mike a dobos srácot.
-Hű!Kösz! Megtisztelő!-mosolyodott el Jimmy.
-Rendben,akkor adnunk kéne egy istenkirály nevet a stúdiónak és a szalonnak is.-nézett körbe Mike.
-Az'istenkirály' Dave-nél,Zacky-nél és Andy-nél olyanokat jelentett,hogy 'Big Blue Bees' , Pink Pigs , Lucy & Mike's farm. Mike-kal ijedten egymásra néztünk a nevek hallatán,majd jött a két srác,akinek ötlete olyan jó volt,hogy összeraktuk,és így született meg a 'Black Roses'. Ronnie-nak és Jimmy-nek köszönhetően persze.
-Akkor megvan a név! Mit szólnátok,ha elmennénk egyikünkhöz,és ennek tiszteletére csapnánk egy bulit?-jutott eszébe Johnnynak a hirtelen ötlet.
-Oké! Hozzánk jöhettek,nagy a ház!-kacsintott Jimmy.
-Egyébként minek neked olyan nagy ház,amikor egyedül laksz benne? Miért nem keresel lakótársakat?-nézett a magas srácra Dave.
-Ha majd egyszer lesz esetleg családom,akkor nem kell majd házat venni,addig meg ilyen bulikra tökéletes!-vágta ki magát ügyesen a kérdés alól.
-Remélem azt tudjátok,hogy mi Lucy-vel nagyon kevesen leszünk. Kellene még pár munkatárs.-nézett szét a társaság tagjain Mike. Hayley,Ronnie és Jimmy feltett kezekkel hátráltak,míg a többiek csak maguk elé bámultak. Mike megismételte a szövegét,mire Dave és Andy is kapcsolt,így elsomfordáltak.
-Asszem' mi tudunk rajzolni. De döntsétek el ti.-vonta meg a vállát Zacky.
-Juuj! Rendezhetnénk egy olyan versenyt,hogy ti négyen kaptok egy szót vagy egy kifejezést,és arról kell rajzolnotok ami eszetekbe jut,aztán mi leszünk a bírók és eldöntjük,hogy kié lett a legjobb. -Hayley túlságosan is beleélte magát,így ha akartunk volna sem tudtunk volna nemet mondani neki. Csak egymásra néztünk a fiúkkal és mosolyogva bólintottunk a javaslatra.
***
-Oké,akkor húzzatok egy kártyalapot.Mindegyikre van írva egy kifejezés. De nem mutathatjátok meg egymásnak.A lapot pedig tele kell rajzolnotok. Legalábbis nagy képeket csináljatok.-vázolta fel a kedves öcsém,hogy mi a feladat. A srácok megengedték,hogy én húzzak először,mondván "hölgyeké az elsőbbség". Udvarias társaság ez kérem szépen! Kihúztam az egyik kártyalapot,és tanulmányoztam,ami rá volt írva. Nem minden a külső.Mi a francot kezdjek ezzel? Mégis hogy rajzoljak ilyet? - kavarogtak a gondolatok a fejemben. Rengeteg kép beugrott,de egyiket sem találtam elég jónak. Aztán kitaláltam,hogy mit csinálok.
Nem ment időre a dolog,de egy bő másfél óra alatt mindannyian készen lettünk. Jimmy összeszedte a lapokat,és a többiekkel elvonult tanulmányozni a műveket. Mi addig a srácokkal kibeszéltük,hogy kinek milyen kifejezése volt,és hogy valósította meg. Mike a "tökéletes ember"-t kapta. Zacky a "rémálom" , Johnny pedig a "gyűlölet" szót.Éppen meséltük volna,hogy hogy képzeltük el ezeket a dolgokat,amikor jöttek a "bírák" és kiterítették a lapokat. Mike Batman-t rajzolta. Vagyis számára a szuperhős a tökéletes ember,és ahogyan ki vannak dolgozva az izomzatok rajta. Senki nem tudna rosszat mondani rá. Zacky Freddy-t rajzolta le a Rémálom az elm utcában című filmből. Ötletes és nagyon precíz. Johnny a gyűlölet szót egy egyszerű kapd be-val oldotta meg. Egyszerű,de ötletes. Én pedig..nos lerajzoltam a kaszást,amint egy lányt akar megcsókolni,jelezve ezzel,hogy nem minden a külső,és bizony azoknak is lehetnek érzései,akiből az ember nem nézné ki.
-Batman-re szavazok!-mondta Hayley mosolyogva. De véletlen.
-Igazából az a kapd be nagyon bejön!-Ronnie csak a térdére támaszkodva ült,tenyérbe ejtett arccal.
-Freddy! Imádom a filmet!-mutatott metál villát az ujjaival Dave.
-Öö...hát..igazából nekem a kaszás nagyon tetszik.-bökött a művem felé Jimmy. Jól esett,tényleg. Persze elég névtelenül ment az egész,mert csak a végén mondták el,hogy ki melyiket rajzolta,szóval meg is értem ha Dave másra szavazott. Elvégre nem olyan véres verseny volt ez. És Jimmy-t is értem,mert ezek szerint neki is elég sötét a belsője. Nem,ezt nem úgy értem,hogy teljes sötétség,nincsenek érzései vagy valami,de gondolom megviselte a húga halála és azóta zárkózottabb lehet. Legalábbis Dave mesélte,hogy Jimmy régen nagyon életvidám volt,mindenből kivette a részét,elsőként jelentkezett a legőrültebb dolgokba. Mindig nevetett,de ezt így nem igazán vettem észre. De végül is megértem,tényleg. Nekem is nagyon fájna,ha Andy lelépne vagy valami baja esne. De talán a társaságunk majd kitölti benne azt az űrt,amit Courtney hagyott benne. Talán.
-Rendben,nekem nagyon nagyon tetszik Freddy.- mosolygott Johnny.
-Batman. - mutatta a hüvelykujját Zacky.
-Kaszáááás!-kacsintott rám az énekes.
-Egyértelmű,Batman!- kontráztam,mire Mike erősen magához húzott és összeborzolta a hajam. Teljesen olyan,mintha a bátyám lenne. Hihetetlen,hogy ez a srác lesz a főnököm. Olyan,mint egy nagy gyerek. De ez teszi őt ilyen szeretni valóvá.
-Akkor meg is van a mai nyertesünk,aki nem más,mint ....... Miike Shadooows! - jelentette ki ünnepélyesen Andy,majd Mike kezébe nyomott egy üveg Jack Daniel's-et. Az énekes elengedett,felállt,elfogadta Andytől az italt,kibontotta,majd meghúzta. Itt mindenki hangosan tapsolt,ujjongott. Miután elhalkultak,mindenki elkezdett beszélgetni vagy nevetni. Hayley Mike nyakába ugrott,ami miatt a srác elveszítette az egyensúlyát és a földre estek. Egy kézzel szorította magához barátnőjét,másik kezében az üveg Jack-et tartotta,ami csodával határos módon az eséstől nem tört össze,de még csak ki sem borult. Aranyosak voltak. Ahogy elnéztem őket,egy meleg testet éreztem a hátam mögött. Dave leült mögém és az ölébe húzott. Felé fordultam,de amint a tündöklő barna szemeibe néztem,teljesen elvesztem. Azok a szemek rengeteg dolgot elárultak,csak tudni kellett megfejteni a titkot. Dave boldog volt,de felfedeztem a tekintetében,hogy szomorú,hogy valami bántja.
-Dave..mi a baj?- simítottam meg aggodalmasan az arcát.
-Félek Lucy..attól,hogy elveszítelek..tudod..tényleg nagyon fontos vagy nekem,és úgy érzem,képes lennék leélni veled az egész életemet. De mi van akkor ha elrontok valamit? Ha megharagszol rám,és már soha többé nem leszünk együtt? Ha megutálsz?- csóválta a fejét zavartan,és igyekezett nem a szemembe nézni. Nem bírta volna.
-Ne butáskodj már. Szeretlek,és nem haragszok meg rád. Soha. Te is ugyanolyan fontos vagy nekem,mint én neked. Téged nem lehet megutálni,te egy kész főnyeremény vagy. Amióta először láttalak azóta vágyom rád. Szóval igazán nem kell görcsölnöd ezen.-nyomtam egy apró puszit a szája sarkába,majd amikor elhúzódtam volna tőle,erősen magához húzott,és megcsókolt. Nagyon szenvedélyesen,vad volt,mégis kellemes.
-Khm..ne haragudjatok..de elrabolhatnám egy pillanatra Lucy-t? - állt fölöttünk Jimmy enyhe pírral az arcán. Nyilván zavarban volt,a tevékenykedésünk láttán. Mi csak értetlenül néztünk rá,majd egymásra.
-Beszélnünk kell.-mondta,és azt hiszem egyre jobban zavarban volt.
-Rendben. Mindjárt jövök.-mosolyogtam a barátomra,és még utoljára megcsókoltam,majd elindultam Jimmyvel az emeletre.
 |
| Lucy,Mike,Zacky és Johnny rajza. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése