Először anyu miatt,akinek az új férje nem valami szimpatikus.Nem értem,hogy anyu hogy szerethette őt meg,és hogy merte hozzánk hozni?!Andy is és én is utáljuk.Elég sok vitám volt vele.Anyu teljesen rá hagyatkozott.Ha el akartam menni az osztálytársaimmal egy koncertre vagy buliba,csak akkor mehettem,ha Steve is megengedte.Legtöbbször otthon maradtam és sírtam.Na nem azért,mert nem mehettem,hanem azért,mert anyu teljesen megváltozott,amióta találkozott ezzel az emberrel.Aztán amikor a barátnőim át akartak jönni hozzám,nem engedte,hogy ajtót nyissak nekik,majd kiment és üvöltözve elzavarta őket.Így történt,hogy szép lassan minden barátom elfordult tőlem és nem maradt más,csak az öcsém,Andy.Ő különösen nehéz eset,de tud önzetlenül szeretni.A suliban sajnos rossz társaságba került.Drogoznak,isznak,erőszakosak és hadd ne folytassam.De mindezek ellenére Andy mindig meghallgatott.Megértett,vigasztalt és minden vitában nekem adott igazat.Amikor pár napi koplalás miatt kórházba kerültem(köszönhető ez ismét csak Steve-nek,aki belém beszélte,hogy fogynom kell),Andy jött be hozzám egyedül.Tisztán emlékszek a szavaikra,amiket mondott az ágyam mellett; "Lucy,te így vagy tökéletes.Ne higgy senkinek,aki azt mondta,hogy valamit meg kell változtatnod magadon.Én így szeretlek."Igen,azt hiszem ő az egyetlen,akit még a szeretteim közé sorolhatok.
Másrészt pedig mindig is tetováló szalonban szerettem volna dolgozni.Most,hogy elballagtam és sikeresen leérettségiztem,végre megvalósíthatom az álmaimat.Andy velem,jön,így nem kell együtt élnie egy idegbeteggel.Egyedül anyut sajnálom,de egy bizonyos szinten meg is érdemli,hogy egyedül marad Steven-nel. Mindenesetre remélem,hogy nem lesz semmi baja.Természetesen amikor közöltem velük,hogy Californiába utazunk Andyvel,nem örültek neki.Anyu reakciója egy kétségbeesett pillantás volt,amit visszavertem egy lesajnáló nézéssel.Steve pedig majdnem felrobbant.Idézem; "Hogy gondolod,hogy csak úgy elmész holmi kis kósza ötlet miatt egy távoli helyre?És ki engedte meg,hogy Andy-t magaddal vidd?Ő még iskolába jár!Senki nem megy sehová!" Persze én kiálltam magamért és elmagyaráztam nekik,hogy Andy már rég nem azért jár iskolába,hogy tanuljon,mire csak két meghökkent pillantást kaptam.Sarkon fordultam és elmentem a szobámba összepakolni.
Alig várom,hogy magamba szívjam California illatát és ott éljem le az életemet az öcsémmel.Persze keresnem kell embereket,akik szívesen dolgoznának velem együtt.De azt majd csak akkor ha épségben megérkeztünk és találtunk egy tuti kis helyet. Talán valóra válnak az álmaim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése