*Chapter 1.*

-Andy!Ébresztő!-ráztam az öcsém vállát,aki az igazak álmát aludta.
-Lucy,most ne!Álmos vagyok!-nyöszörögte.
-Andy,muszáj felkelned!Indulunk!Steve és anyu még nincsenek fel.Gyerünk!-rántottam le róla a takarót.Amíg ő álmosan nézett rám,én elkezdtem bepakolni a táskájába a ruhákat.
-Lucy,hajnali 2 óra van.-csóválta a fejlét.
-A gépünk pedig fél 3-kor indul,úgyhogy siess.Öltözz fel,mosakodj meg és induljunk.
-De minek ilyen korán?-értetlenkedett tovább.
-Steve 3-kor szokott kelni,hogy 4-re odaérjen a munkába,úgyhogy légyszíves siess.A gépen aludhatsz.-mosolyogtam rá.Ő bólintott,majd halkan kiment a fürdőbe.Tovább pakoltam a szükséges dolgokat,majd amikor úgy gondoltam,hogy minden ruháját bepakoltam,kihúztam az íróasztala fiókját.Nem lepett meg,amiket benne találtam.Körülbelül öt óvszeres doboz,pár zacskó kokaint és egy kép egy szőke lányról.Igen,ő volt Andy első barátnője.még az általánosban jöttek össze,de útjaik szétváltak és a lány vidéken folytatta a tanulmányokat messze Andytől.A dolgokat még bedobáltam a táskába,majd összehúztam a cipzárat.Felálltam,majd megágyaztam neki.Körbenéztem a szobában,majd felemeltem a táskát és kitettem a folyosóra.Átmentem az én szobámba,onnan pedig kihúztam a már rég bepakolt bőröndöt.Készen álltam,hogy elhagyjam a várost.Kisétáltam a konyhába és hagytam egy üzenetet anyunak;

"Elmentünk,és csak akkor jövünk,ha kidobtad Steve-t.Ne aggódj miattunk!Szeretünk!
Lucy xx"

Egy hűtőmágnessel a hűtőhöz rögzítettem,amikor valaki átölelte a derekamat.Andy volt.
-Szóval tényleg komolyan gondoltad?Tényleg elmegyünk?Itt hagyjuk őt ezzel az emberrel?-kérdezte halkan.
-Igen.Muszáj lesz.Én ezt nem bírom tovább.Innentől neki kell elviselnie.Ő választotta ezt az embert.-sóhajtottam.Andy elengedte a derekamat,majd felemelte a folyosóról a táskáját és a bejárati ajtó felé indult.Elmosolyodtam és követtem őt.Persze gondolom,hogy neki is nehéz volt ott hagyni anyut,de megértette,hogy miért tesszük.Bezártam az ajtót,a kulcsot pedig a lábtörlő alá tettem.Andy megvárt a kapuban,majd onnan együtt folytattuk az utunkat.Nem laktunk túl messze a reptértől,így időben elértük a gépet.Letettük a csomagokat,mondjuk ott egy picit bepánikoltam Andy kokainja miatt.
-Hé,nincs nálam cucc.-mosolygott rám.
-De én betettem a táskádba.-rágtam a szám szélét.
-Én kivettem,mielőtt eljöttünk.Ne izgulj.-nyugtatott meg.Egy szikla esett le a szívemről.Tényleg nem akartam börtönbe kerülni.Sikeresen átestünk a biztonsági vizsgálatokon is,így felszálltunk a gépre.Három személyesek voltak az ülések.Andy persze lefoglalta az ablak melletti helyet,így nekem maradt a középső hely,és izgultam,hogy vajon ki fog mellém ülni.Ez eldőlt,amikor egy fekete hajú srác fölém magasodott és érdekesen nézett rám.
-Bocs,szabad ez a hely?-kérdezte.Sötétbarna szemei csillogtak a gyenge kis lámpa fényében.
-Persze,ülj csak le.-bólintottam.Andyre néztem,aki ismét aludt.Sajnáltam,amiért korán felébresztettem,de muszáj voltam.Steve már biztosan felébredt akkor és talán felfedezte a levelet.Kikapcsoltam a telefonomat és kényelmesen hátradőltem az ülésben.
-Egyébként Ronnie vagyok.-nyújtotta felém a mellettem ülő srác a kezét.
-Én Lucy.-fogadtam el a felém nyújtott kezet.
-Ő a barátod?-nézett Andyre,aki a vállamon aludt.
-Nem,ő az öcsém,Andy.Tudod elszöktünk otthonról.A mostohaapánk kibírhatatlan volt és egyébként is Californiában akarok élni,amióta az eszemet tudom.-magyaráztam neki,mintha ismerném.Elég szimpatikus volt,attól függetlenül,hogy tele volt tetoválásokkal.Na nem mintha rajtam nem lennének.
-Értem.Én tizenhat éves korom óta nem tartom a kapcsolatot a szüleimmel.Egy utcai verekedés miatt börtönbe vittek és ott ültem másfél évet,aztán pedig elköltöztem New Yorkba.A szüleim nem tudják,hogy hol vagyok.Bizonyára nem is keresnek.Legalább megszabadultak egy nehéz tehertől.-piszkálta a nadrágját.
-Ne mondj ilyet.Biztos fontos vagy nekik,csak ha semmi életjelet nem adsz magadról,akkor nem tudják,hogy hol keressenek.-csóváltam a fejem.
-Nem szándékozok találkozni velük.Valamiért megutáltam őket.Talán azért,mert nem jöttek be hozzám a börtönbe.De nemhogy a büntetésemet nem fizették ki,hanem még látogatóba sem jöttek el hozzám.Persze ki merne bemenni a börtönbe,ahol ott csücsül a fia.Nagy szégyen,ezért inkább letagadtak.Kedvesek,ugye?-mosolygott.
-Sajnálom.Figyelj csak,te is Californiába mész?-csillant fel a szemem.
-Igen.Unom már New Yorkot és világot akarok látni.vette az ölébe a gitárját.
-Lenne kedved velem együtt dolgozni egy tetováló szalonban?-kérdeztem,és reménykedtem,hogy igen lesz a válasza.
-Mi?De én nem tudok rajzolni.-nevetett fel kínosan.
-Andy sem tud és ő is ott fog dolgozni.Viszont te gitározol,ő pedig tud énekelni,szóval jó páros lennétek.És mondjuk lehetnétek zenészek.Berendeznénk nektek egy próbatermet a szalonon belül.-az adrenalin teljesen felment bennem,így képtelen voltam leállni,csak amikor Ronnie megfogta a kezemet és a szemembe nézett.
-Nyugi Lucy.Megpróbáljuk.Már csak azért is,mert ilyen szépen kérted.-kacsintott.
-Jézusom!De jó!Annyira örülök!-tapsoltam kettőt,mire Andy elkezdett fészkelődni,így nyugton maradtam.Pár perccel később megszólalt a stewardess,hogy a gép felszállásra kész és csatoljuk be az öveket.Persze ez nálunk már előbb megtörtént,így nem kellett vele sokat szórakozni.
-És melyik a kedvenc zenei műfajod?-kérdezte Ronnie.
-Imádom a punk zenét és a rock-ot.A metál kicsit távolabb áll tőlem,de azt is meghallgatom.Viszont a pop zenével és a hip-hop-pal nagyon nem vagyok kibékülve.-mondtam,amikor Ronnie a fejemre tette a fejhallgatóját és elindított a lejátszóján egy számot.
-Wow!Ez rohadt jó!Ki az előadó?-néztem rá.
-Good Charlotte és két jó barátom.LA-ben élnek,ha szerencsénk lesz összefutunk velük.-mosolygott.Leállította a szenét,majd elővett egy fülhallgatót,rácsatlakoztatta a lejátszóra,az egyik felét nekem adta,a másikat pedig a saját fülébe dugta.Furcsa volt,hogy ugyanolyan zenéket szeret,mint én,mert egykor,akik a barátaim voltak,folyton a pop vagy a hip-hop műfajokért voltak oda,amit abszolút nem értettem,de nem szóltam bele.Mindig én voltam az,aki kitűnt közülük.Mindig fekete ruhák voltak rajtam,tele voltam/vagyok tetoválva és (számukra) "fura" zenéket hallgattam.
Mivel jóformán nem aludtam semmit az előző nap,fáradtan csukódtak le a szemeim és lassan elnyomott az álom.

to be continued...