*Chapter 10.*

A padlón aludtam,éreztem,hogy valaki átkarol. Nem tudtam ki lehet az,csak tippjeim voltak. Megfordultam,így szembekerültem a hálótársammal,aki nem volt más,mint az öcsém. A feje egy kisebb párnán volt,a szája kissé nyitva volt,utat adva a folyékony anyagnak,amit nyálnak nevezünk. Kibontottam magam Andy öleléséből,majd felültem a fekhelyemről. A fejem iszonyatosan fájt,és nem igazán emlékeztem az elmúlt éjszaka eseményeire. Abban a hitben voltam,hogy valaki biztosan ébren van már,és tud nekem segíteni az emlékezésben. Imbolyogva közelítettem meg a szobából kivezető ajtót. A gyomrom liftezett és őszintén bántam,hogy sokat ittam előző este. Eltántorogtam a lépcsőig,majd lassan lesétáltam rajta. A konyhában végül találkoztam Zackyvel,aki szintén ramaty állapotban volt.

-Jó reggelt. - köszöntöttem nyűgösen.

-Reggelt...- morogta.

-Figyelj,kérdezhetek valamit? - ültem föl mellé a bárszékre egy pohár vízzel a kezemben.

-Most is azt tetted... - nézett rám felvont szemöldökkel,de egy apró mosoly ott bujkált a szája sarkában.

-Szóval te tudsz valamit az előző estéről,hogy mi volt abban az üvegezésben? Mert én semmire nem emlékszem. - grimaszoltam,mert ismét hatalmas fejfájás gyötört.

-Mi? Komolyan nem emlékszel? Se Michelle-re és Valary-ra? A Mike-os dolog sem dereng? - szemei azt tükrözték,hogy tényleg meglepődött. Értetlenül néztem rá,mire megcsóválta a fejét.

-Nem,nem emlékszek semmire. Minden kiesett. És egyáltalán miért nem Dave mellett ébredtem? - itt Zacky üveges tekintettel maga elé meredt. Az arca elkomorodott.

-Szóval...azt sem tudod,hogy mi történt Dave és Michelle között,miután befejeztük a játékot? - kérdezte félve,de nem kellett megmagyaráznia. Abban a pillanatban Dave toppant be a konyhába egy szőke lány társaságában. A lány ölelgette a srácot,majd kicsit lábujjhegyre állt és megcsókolta. A szívem darabokra tört abban a pillanatban. Minden darabokra hullott. Az életem ott hevert előttem,romokban. Csak egy kérdés járt a fejemben: Miért?

-Á,jó reggelt! Sziasztok! Hogy aludtatok? - kurjantotta el magát vidáman Dave. Michelle olyan mosolyt küldött felém,amiben azt szándékozta közölni,hogy " Ő az enyém,szóval akár el is mehetsz innen". Nem tartottam fontosnak,hogy egy srác miatt nekiessek,de Dave nem csak egy srác volt,hanem A srác. Ahogy az említett fiú a szemembe nézett,a látószerveim megteltek könnyekkel. Hirtelen felpattantam,a gyors mozdulat miatt felborítottam a poharat,ami csilingelve tört össze,a tartalma pedig kiömlött. Én kirohantam a konyhából,egyenesen ki a házból az utcára. Ott leültem a ház előtti járdára és sírtam. A könnyeim olyan hevesen potyogtak,mint még soha. Nem akartam,hogy ilyet érezzek. Az álmaimat akartam valóra váltani,de egy idióta közbeszólt.Nemsokára egy kéz pihent a vállamon,majd egy meleg test ölelt át. Reménykedtem,hogy Dave lesz az,de kellemeset csalódtam.

-Akarod,hogy behúzzak neki egyet? - Zacky csillogó szemekkel nézett rám.

-Nem szükséges. - fordítottam el a fejem.

-Pedig megérdemelné. - ujjait ropogtatta,mire felnevettem.Zacky már a kezdetektől nagyon szimpatikus volt nekem és sokat jelentett az életemben. Mindig olyan aranyos és kedves volt. Volt,hogy csupán a mosolyával meg tudott nevettetni. Szóval többet jelentett nekem mindenkinél. És nem kell félreérteni a dolgot,nem voltam szerelmes. Legalábbis nem belé. Zacky sokkal több volt a szerelemnél. Ő egyben volt barát,testvér,lelki társ.

-Köszönöm Zacky. - néztem rá hálásan,mire csak elmosolyodott és leült mellém.

-Ugyan! Én mindig itt leszek neked,Lucy. - ölelte át a vállam és közelebb húzott magához. A fejemet a vállára döntöttem,és így ültünk ott hosszú ideig. Beszélgettünk vagy csak néztünk magunk elé és gondolkodtunk. Majd úgy gondoltuk,hogy visszamegyünk a házba. Hogy rossz ötlet volt-e azt nem mondom,mert igazából élveztem. Ahogy beértünk az fogadott,hogy Michelle Dave-vel veszekedik,Mike pedig Hayley-vel. Az utóbbi páros vitájába Andy is beleavatkozott,amit Mike annyira nem díjazott,úgyhogy félrelökte. Oda akartam menni,de akkor a szőke lány mondókája megállított.

-Mondd,miben különlegesebb ez a csaj tőlem? Éveket vártam rád,érted? Éveket! Alig vártam,hogy szakíts azzal a szerencsétlen Courtney barátnőddel,aki tisztára olyan volt,mint egy skizofrén. Többször beszélt magában,de neked ilyen kellett. Elfogadtam. Most meg itt van ez. Ez az álmokat kergető kis picsa,akinek fogalma sincs arról,hogy nem eshet minden a kezébe. Miért választottad őt? Őket? Miért különlegesek ezek az emberek? Ugyanazt csináljátok mindig. Idióta kis zenéket játszotok,de nem lesztek világsztárok. El fogtok veszni a süllyesztőben. Mert nem vagytok tehetségesek,se különlegesek. - mire befejezte ezt a monológot,mindenki elhalkult. Mike lenyugodott,felsegítette Andy-t,majd átölelte barátnője vállát. Jimmy hozzám és Zacky-hez jött,Ronnie megállt a lépcső tetején és hallgatott. Johnny és Valary pedig döbbenten hallgatták a lányt.

-Megmondom miben különböznek ezek az emberek az olyanoktól,mint te. Mike,aki talán a legerősebb a bandából és nem csak fizikai értelemben. Ő küzd az ellen,ami benne tombol és képes legyőzni. Hayley egy kulcs. Ő képes kinyitni azt a lakatot,ami Mike szívéhez vezet. Képes őt megnyugtatni. Andy-ből lehet,hogy nem nézed ki,de drogozott. Nem kicsit és nem gyengén. Nézd,eljött Californiába a nővérével és meg tudja állni,hogy ne menjen szerekért. Van benne annyi akarat,hogy letegye. Johnny csendes srác,de Valary pontosan tudja,hogy milyen igazából. A kiközösített ember,aki mindig csicskának volt jó. Ez történt a gimiben. De köztünk feloldódik,mert mi ugyanúgy tekintünk rá,mint bármelyikőnkre. Ronnie már megölhetett volna párszor. Nem egy lány barátkozott vele csak azért,hogy hozzám közelebb kerüljön. De ő mindig tűrte. Szóval azt is megértettem ha néha kaptam tőle. Az ő tűrőképessége legendás. És remélem,hogy egyszer találni fog egy lányt,aki szereti. Ott van Zacky,akiben nem hittek. Nem hitték,hogy zenész válhat belőle. Ott volt a sportösztöndíj,de ő mégsem a profiligát választotta,hanem a zenész karriert,és nézd meg. Ő a legjobb gitáros,akivel valaha találkoztam. Jimmy a legjobb barátom gimi óta. Ő valóban különleges,mert képes bármit megtenni azokért,akiket szeret. Lucy az álmainak él és valóra fogja váltani őket,mert itt vagyunk. Ezek az emberek mind támogatják őt. A választásom azért esett rá,mert ő az a lány,aki képes megadni azt,amit te soha nem fogsz. Szeret,és én is szeretem. Courtney-t pedig még egyszer ne merd a szádra venni. Ő csak egyedül volt. Mindaddig,amíg nem találkoztunk. Nem volt skizofrén,érted? - ez az elemzés mindenkit meghatott. Legalábbis mindannyian mosolyogtunk. Jól estek a szavak.

-Pff...egy kibaszott nagy seggfej vagy,remélem tudod. - Michelle tenyere csattant Dave arcán,amit ő hősiesen viselt. A szőke lány felénk indult el,pontosabban Zacky felé. Karját átfonta a nyaka körül,lábujjhegyre állt és készült megcsókolni a srácot. Feszülten vártuk Zacky reakcióját.

-Bocs,de nem. Keress más idiótát. - fejtette le a lány karját a nyakáról majd odasétált Dave-hez. Michelle gyűlölettel teli szemekkel nézett rám.

-Elvetted tőlem. Őt is. - kezét ökölbe szorította,és csak annyit vettem észre,hogy a földön vagyok. Megütött. Nem számítottam rá,ezért teljesen pontosan talált el. Az orromból elkezdett folyni a vér,de nem ütöttem vissza,pedig legszívesebben azt tettem volna. Feltápászkodtam,majd a fürdőszoba felé vettem az irányt,hogy rendbe szedjem magam.

-Na mi az? Ennyire telik tőled? Vissza sem ütsz? Ez lenne az a lány,aki Dave-nek kell? Egy gyáva nyúl? - hergelt tovább,de nyugodt maradtam. Éreztem,hogy valaki besétál velem a fürdőbe. Jimmy volt. Ahogy ránéztem,a könnyek ismét elkezdtek potyogni a szememből.

-Miért történik ez? Azt gondoltam,hogy ha Californiába jövök,akkor meg fog változni az életem,erre ugyanolyan rossz,mint eddig. - kapaszkodtam bele a srác pólójába.

-Michelle irigy rád. Ne vedd komolyan,amit mondott. - ölelt át,majd a mosdóhoz terelt,arcomról pedig lemosta a vörös foltokat.

-Köszönöm,hogy mellettem állsz. - suttogtam,miközben a szemébe néztem.

-Mi? Itt mindenki melletted áll! Mindenki szeret. - mutatott az ajtóra,ahol Mike,Hayley és Johnny nézett kíváncsian. Akaratlanul is elnevettem magam,majd megöleltem Jimmyt,azután pedig odaszaladtam a többiekhez. Mike felemelt,és a fülembe súgott.

-Remélem rémlik a tegnap. -  mondta,majd letette a földre. Szégyenlősen elmosolyodtam,mert akkor beugrott,hogy mi történt.

-Örökké emlékezni fogok rá.-öleltem meg,majd nyomtam egy puszit az arcára.Alighogy eltávolodtam tőle,egy kar fonódott a derekam köré. A nyakamon éreztem a meleg leheletet,és azt ahogy egy meleg test a hátamhoz simul. Hátrafordultam,és egy nagyon szép barna szempárral találtam szembe magam. Sötét haja kócosan meredt az ég felé,borostás arca pedig még ellenállhatatlanabbá tette. Ő volt az. A srác,aki miatt sírtam,aki már összetörte,de közben megdobbantotta a szívemet.

-Dave....Mit szeretnél? - húzódtam volna el tőle,de ő erősen magához húzott.

-Téged. Nézd,én nagyon sajnálom,ami történt. Michelle...el volt keseredve....és gondoltam nem baj ha.....-itt befejezte.A földet pásztázta,mintha valami nagyon érdekeset látott volna ott.

-Ha adsz neki egy újabb esélyt? Hidd el,hogy megértettem volna. Az előző este ferde volt. Mindenkinek. Elcsattantak pár csók,de ez nem jelenti azt,hogy utána el kell felejteni ha van valakid. - fakadtam ki. Legszívesebben megpofoztam volna,de nem akartam túlságosan megharagítani. Fogtam magam és felmentem az emeletre a ruháimért,amik ott maradtak. Léptek követtek. Tudtam,hogy ő az,tudtam,hogy mit szeretne,a tette mégis váratlanul ért. Hirtelen megfogta a karomat,maga felé fordított,és ledöntött az ágyra. Fölém térdelt. Karjait úgy tette le,hogy ne tudjak elmenekülni. Nem mintha akartam volna. Egyenesen a szemembe nézett,olyan tekintettel,ami teljesen megbabonázott. Nem tudtam mozdulni csak fürkésztem az arcot,ami elém tárult.

-Szeretlek,érted? Nem tudom elképzelni nélküled a jövőmet. - arca egyre közelebb került az enyémhez.

-Dave....figyelj...nem hiszem.....-kezdtem volna visszautasítani a srácot,bármennyire is fájt,de egy hang megzavart.

-Bocs,nem akarok zavarni,de megint el fogunk késni a próbáról Dave. Ez az első,amit Jimmyvel próbálunk. Légyszíves siess. - jelent meg Zacky az ajtóban,és miközben beszélt,rám nézett néha. Amikor befejezte a mondandóját elment és Dave újra nekem szegezte pillantását.

-Gondold át. Estére kérem a válaszodat. Ja és nyugodtan cuccoljatok át ide,Jimmynek szüksége van lakótársakra. - hajolt le hozzám,és adott a számra egy puszit. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Egyszerre éreztem gyűlöletet és ellenállhatatlan imádatot Dave iránt. Mire feleszméltem az extázisból,a srác már nem volt a szobában. Felvettem a pulóveremet a földről és a derekamra kötöttem,ugyanis a nap elég melegen sütött és nem volt szükség pulcsira. Elindultam lefelé az emeletről picit sietősen,hogy még elcsípjem Jimmy-t,az odaköltözéssel kapcsolatban. A padló rendkívül érdekesnek tűnt akkor számomra,ugyanis fel sem emeltem a tekintetemet róla,ezért nem vettem észre,hogy valaki áll előttem. Sikeresen nekimentem. 

-Bocs,ne haragudj. Nem figyeltem. - néztem fel,és egy hatalmas mosoly fogadott.

-Ugyan,semmi baj. Csak azt akartam kérdezni,hogy eljössz megnézni a próbát? - olyan közel volt hozzám,hogy automatikusan hátráltam két lépést.

-Nagyon jó lenne,de nekem át kell cuccolnom ide. Dave szerint Jimmy megengedi,hogy lakjunk itt. Még vele is beszélnem kell,szóval ha nem haragszol megkeresném. - mentem volna le a lépcsőn,de ő elém állt és magához húzott. Orrát az enyémnek nyomta és mélyen a szemembe nézett.

-Szükségem van rád Lucy. - mondta,miközben a száját az enyémnek nyomta. Nyelve utat tört a számba és kereste a párját. Nem viszonoztam a gesztust. 

-Mike,állj le! Neked van barátnőd,méghozzá nagyon is szép,okos és pont hozzád való. Nekem pedig ott van Dave. - toltam el magamtól és leszaladtam a lépcsőn. Jimmy éppen akkor lépett ki az ajtón,ezért elkezdtem szaladni. 

-Jimmy! Várj meg! - ő megfordult és gyönyörű kék szemeivel rám nézett. A magasságkülönbség miatt eléggé fel kellett néznem rá,ezért a nap belesütött a szemembe így hunyorogva kezdtem el a mondandómat.

-Dave említette,hogy lakótársakat szeretnél,és hogy Andy és én jöhetünk ide. Szóval hogy akkor ma átcuccolnánk ide. - sűrűn pislogtam,mert a nap nagyon zavarta a szememet.

-Persze,hogy itt lakhattok! És majd Ronnie és Andy elintézik az átköltözést. Te gyere velünk a próbára. - kacsintott rám,majd megfogta a kezem. Feszengve éreztem magam Dave és Mike társaságában,ezért inkább a többi három srác társaságát kerestem. A próbán feltűnt,hogy Hayley egyedül ücsörög az egyik kanapén. A térdét az álláig húzta,és néha a szemét törölgette. Abbahagytam a srácok nézését és leültem a narancssárga hajú lány mellé.

-Hayley..mi a baj? - tettem a vállára a kezemet.

-Hát te nem is hallottad? - nézett rám döbbenten. Az utolsó dolog lett volna,hogy azt gondoljam,ami valójában történt vele. A hír teljesen lesokkolt.