•••ANDY•••
Már kezdett világosodni,de nem tudtam elaludni. Aggódtam Lucy miatt. Féltettem őt Ronnie-tól vgy Dave-től. Másodpercenként bámultam a telefonom kijelzőjére,de soha nem a nővérem hívott. Csak a szüleim voltak. Pontosabban anyu. Steve-től kaptam egy agresszív sms-t,amiben leírta,hogy soha többé nem mehetünk vissza oda,és üzeni a nővéremnek,hogy reméli soha nem válik valóra az álma. Persze nagyon feldühített,de nem foglalkoztam vele. Már hívni akartam Lucy-t,amikor becsapódott az ajtó és szipogást hallottam. Felkeltem az ágyból,a kezemben a telefonomat szorongattam,majd kimentem a szobából és a hang irányába kezdtem el sétálni a sötétben. Kezemmel a falat tapogattam a villanykapcsoló után kutatva. Végül belebotlottam,megnyomtam,majd egy kattanással felkapcsolódott. A szobát fényesség árasztotta el. Lucy az ajtónak dőlve,a földön ülve sírt. A fekete szemfestéke teljesen lefojt az arcán,könnyekkel vegyülve. Odasétáltam hozzá,leguggoltam és megsimítottam a vállát. Ő felpillantott rám,és amikor találkozott a tekintetünk,felemelkedett,majd megölelt. Én magamhoz szorítottam és egy puszit nyomtam a feje búbjára. Erősen szorított,a körmeit már szinte a hátamba vájta,de nem érdekelt.
-Lucy,mi történt? Miért sírsz? Valaki bántott?-emeltem fel aggodalmasan a fejét. Ő csak megrázta,majd újra a mellkasomhoz bújt.
-Dave bántott meg? - próbálkoztam újra,hátha. Erre nem reagált,csak nézett maga elé üveges tekintettel. -Szóval ő volt! Hol van az a rohadék?-mentem volna megkeresni Dave-t,de Lucy megfogta a kezemet.
-Andy...légyszi..ne..ő nem csinált semmit. Én értettem félre a dolgokat..-bukott előre a feje és újra keserves zokogásban tört ki.
-Akkor mégis miért sírsz? Ha találkozok vele,betöröm az orrát! Mit mondott? - kérdeztem feszülten.
-Nem mondott semmit,csak én képzeltem nagyokat! Miért nem érted meg?- förmedt rám. Itt már teljesen világos volt,hogy szerelmes Dave-be,aki talán visszautasította vagy talán már foglalt.
-Bocs. De elmesélnéd részletesen a dolgokat? Mert még mindig nem tudom,hogy hol a fenében voltál ilyen sokáig,aztán amikor hazajössz sírsz?!
-Andy,ígérd meg,hogy nem fogsz haragudni se rám,se Dave-re.-törölte meg a szemét és reménykedve rám nézett. Nem akartam neki olyat ígérni,amit majd ha úgy alakul nem tudok betartani,de muszáj voltam. Abban a pillanatban bármit megtettem volna,hogy ne legyen szomorú és elmondja végre,hogy mi történt.
-Lucy,a nővérem vagy. Ha akarnék sem tudnék haragudni rád,de az a Dave gyerek nem tudom,hogy mit csinált.Szóval majd meggondolom,hogy haragszok-e rá vagy sem. A szituációtól függ. - simítottam meg puha arcát,majd elmosolyodtam.Ez a gesztus jónak bizonyult,ugyanis Lucy szája sarkában megjelent egy halvány mosoly.
-Hazudtam neked Andy.Nem a tetoválógépért mentem,hanem Dave adott egy koncertjegyet,ami az ő koncertjükre szólt. Oda mentem el és ott voltam ilyen sokáig.Találkoztam egy másik sráccal is,és megismerkedtem a zenekar tagokkal,köztük Mike-kal is. Csodálatos fiúk,iszonyatosan tehetségesek és nagyon kedvesek is. Egyszer találkoznod kell velük.-mesélte lelkesen,az arcán hatalmas mosoly virított,ahogy visszaemlékezett a srácokra. Jó volt őt boldognak látni.Azonban azt még mindig nem tudtam,hogy miért sírt,és tényleg nem akartam elrontani a kedvét,de muszáj volt megkérdeznem.
-És miért sírtál?
-Tudod...nem csak jó dolgok történtek velem...megtudtam pár dolgot Dave ex barátnőjéről. Szóval..a lány...meghalt. És ez annyira borzasztóan érintett. És hazafelé jövet beszélgettünk Dave-vel.Azt mondta,hogy nem áll készen egy újabb kapcsolatra.-a hangja elcsuklott,de nem voltam benne biztos,hogy azért,emire gondolok.
-Ezért potyogtak könnyek a szemedből? Szereted őt?-simítottam meg a karját,mire ő rám kapta a tekintetét.
-Jaj dehogyis! Hová gondolsz? Még hogy nekem tetszik Dave..micsoda..butaság.-elhalkult a hangja,majd a szemembe nézett és újra megindultak a könnyek a szeméből.Magamhoz öleltem és simogattam a haját,hátha attól megnyugszik,de ő csak zokogott és zokogott.
***
Valamivel később azon kaptam magam,hogy egy nyálas romantikus filmet nézünk,amiben meghal a főszereplő lány és a srác egyedül marad.Köztudott,hogy Lucy és én is utáltuk az ilyen filmeket.Valamiért soha nem kötött le. Untuk az egészet,és akkor sem volt ez másképp.
-Andy,most komolyan! Nem nézhetnénk valami értelmesebbet? Ez olyan szar,hogy az már hihetetlen!-dobta meg a tévé képernyőjét Lucy popcorn-nal. Addigra már felszívódtak a könnyei és ennek örültem a legjobban.
-Mit szeretnél nézni?-álltam fel,hogy új lemezt tegyek a lejátszóba.
-Tök nyolc,csak ne ilyen nyálas szarságok legyenek,mert rögtön elhányom magam.-fintorodott el,amin egyébként csodálkoztam,mert azelőtt még egy srác miatt sírt.Mindegy. Számomra örök rejtély marad a női gondolkodás.
-Akkor választhatsz. Horrorfilm vagy anime?
-Inkább horrorfilm. Abból is legyen mondjuk a Rémálom az Elm Utcában. Igen,az tökéletes lesz. Egyébként is kezdek álmos lenni.-takarózott be a pokróccal,ami a kanapén volt.
-Akkor ne itt aludj. Sokkal kényelmesebb az az ágy,ami a szobában van. Meg ez a kanapé amúgy is tök kicsi. - magyaráztam neki. Tudtam,hogy ő bármilyen szűk helyen képes elaludni,ha fáradt,de a kedvében akartam járni és azt tenni,amitől jó kedve lesz.
-Ugyan már Andy! Nekem ez tökéletes itt. De elkezdjük nézni a filmet vagy nem?-nézett rám unottan. Nem tudtam mit csinálni,ezért benyomtam a play gombot és a film elkezdődött.
***
Arra ébredtem,hogy valaki izomból veri a bejárati ajtót.Ahogy felálltam,a nyakam elzsibbadt,amiért elfeküdtem. Nem volt valami kellemes érzés. Már rég kivilágosodott és a filmünknek is vége lett,de Lucy úgy aludt,hogy ha egy harckocsi ment volna el mellette,akkor sem ébredt volna fel.Az ajtóhoz támolyogtam,lenyomtam a kilincset és kinyitottam.Egy magas srác állt velem szemben.A haja fekete volt,a szemei kékek és a teste tele volt tetoválva.
-Kit keresel?-kérdeztem reggeli rekedtes és bosszús hangon.
-Lucy itt van? Beszélnem kell vele.-nézett be a szobába,hátha megláthatná a nővéremet.
-Nincs,de te ki a franc vagy és miért keresed őt?-kezdtem el gyanakodni.
-Az egyik barátja vagyok és tényleg beszélnem kell vele. Elég fontos.-ekkor a szeme rólam abba az irányba vándorolt,ahol a kanapé volt. Hátranéztem és Lucy összeborzolt hajjal és egy pulcsiban (amit nem láttam még rajta),felült,majd felénk pillantott. Amint meglátta az ajtóban a srácot,minden álmosság kiment a szeméből,és elindult felénk.A srác csak mosolygott,ahol Lucy közeledett felé.
-Jimmy? Mit keresel te itt?-tartotta az egy méter távolságot és úgy fúrta tekintetét a fiúéba.
-Téged. Figyelj,Dave nagyon szétcsúszott.Át kéne jönnöd velem hozzám és elmagyarázni,hogy nem haragszol rá.-Jimmy lépett pár lépést a testvérem felé,aki csak állt egy helyben és nem zavarta,hogy szűnik közöttük a távolság. Ujjaival kifésülte a haját,ami már emberibben nézett ki.
-Miért? Mi történt vele?-a szemeiben enyhe aggodalmat fedeztem fel,de próbálta leplezni,és közömbösnek akart tűnni.
-Feljött hozzám hajnali hat körül matt részegen. Azt sem tudta,hogy hol van. Csodálom,hogy hozzám eltalált. Most elaludt,így ott mertem hagyni,de nem hiszem,hogy sokáig aludna.-magyarázott a srác kétségbeesetten,Lucy pedig egyre ijedtebb arcot vágott.
-De te innen messze laksz. Még ha oda is érnénk,lehet,hogy késő lesz.-Lucynak az egy egyetlen hátránya,hogy végtelenül pesszimistán látja a világot.
-Kocsival vagyok. Szedd össze magad,és induljunk.-a srác tekintete még engem is megbabonázott,de észnél voltam.
-Lucy,most komolyan..átsírsz miatta egy fél éjszakát,aztán meg ugrasz hozzá,mint egy kiskutya. Miért csinálod ezt? Ezért jöttél ide? Azért,hogy idióta emberek miatt ne tudd valóra váltani az álmodat? - el kellett mondanom,ami nyomta a lelkemet. Fel kellett,hogy ébredjen végre a maga kis rózsaszín világából,amit Dave csinált neki cuki kis felhőcskékből.
-Nem Andy! Te ezt rohadtul nem érted,úgyhogy kérlek fejezd be! Nem akarok veled összeveszni megint. Fontos vagy nekem,de tudom,hogy mit csinálok.-ráncigált magára egy párducmintás nadrágot,majd adott egy puszit az arcomra,és eltávozott az idegen srác társaságában.
•••LUCY•••
Amint kiértünk a szállodából,beültünk Jimmy autójába,ami egy fekete kabrió szerű autó volt. Nem vagyok otthon a kocsi témában,így nem is tudtam a márkáját. Beültem mellé,majd elindultunk.
-Kapcsold be az övedet,nehogy megbüntessenek.-mondta halvány mosollyal az arcán. Engedelmeskedtem neki.
-És egyébként honnan tudtad,hogy itt a szállóm?-fordultam felé kíváncsi tekintettel.
-Az csak maradjon az én titkom.-mosolyodott el újra,majd az út további részében nem szóltunk egymáshoz.Az autó egy szép kertes ház előtt állt meg.A kert azonban eléggé elvolt hanyagolva.Bizonyára Jimmy-t nem kötik le a növények.Kiszálltunk a járműből,és én követtem a magas srácot,aki elég gyorsan szedte a lábait. Alig bírtam haladni vele.A bejárathoz érve,udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.Nem kellett több nekem sem,berohantam a lakásba és anélkül,hogy tudtam volna,mi merre van,keresni kezdtem Dave-t.Benéztem a hálószobába,a nappaliba,a konyhába,az ebédlőbe,a fürdőszobába,de sehol nem találtam.
-Jimmy...nem találom! Merre lehet? - ismét kezdtem kétségbeesni.
-Itt van!-hallottam egy távoli helyiségből. Követtem a hangot,ami egy másik(?) fürdőszobából jött. Benyitottam és az a látvány tárult elém,hogy Dave a vécékagylót ölelgetni,miközben a minden felesleges dolog kijön belőle.
-Jimmy...nem bírom..-suttogtam. Igen,köztudott,hogy ha mást látok hányni,akkor nekem is feljön a gyomrom.
-Oké,rendbe teszem,addig menj ki a konyhába és igyál valamit.-intett Jimmy,miközben Dave-nek segített felállni,aki még mindig elég rossz állapotban volt. Hallgattam rá,és kimentem az említett helyiségbe. Ott engedtem magamnak egy kis vizet,majd az italommal a kezemben,helyet foglaltam az egyik bárszéken,és elmerültem a gondolataimban. Igaza volt Andynek. Miért jövök én Dave-hez egyből? Úgy érzem magam,mint egy kis pincsi,egy idióta kis ribi,aki bármit megtesz egy srác szerelméért. Pedig valójában egyáltalán nem vagyok ilyen,és szeretném,ha ezt Dave is tudná. Itt is hagyhatnám,de ahhoz túlságosan szeretem. Tök mindegy,nem ezért jöttem.ide basszameg! A heves gondolatmenetemből egy kéz zökkentett ki,ami a vállamon pihent. Tekintetemet a fölém tornyosuló srácra szegeztem.
-Már jobban van,gyere. - fogta meg Jimmy a kezem és a hálószoba felé mentünk. Követtem őt,mert érdekelt Dave állapota,ugyanakkor féltem,hogy rosszabbul fog kinézni,mint amire számítok és izgultam is,mert fogalmam sem volt,hogy mit mondjak neki. De felesleges lett volna ezen törni a fejem,mert már a szobában.voltam. Jimmy kettesben hagyott minket. A szemem szikrákat és apró szíveket szórt. Dave a franciaágyon ült. Kezei az ölében pihentek,fejét pedig lefelé lógatta. Pár kusza tincs a homlokához tapadt. Kimerültnek tűnt. Ahogy ott ült,senki nem nézte volna ki belőle,hogy rocksztár.
-Szóval..tényleg ilyen egy rocksztár élete? Tényleg ennyire züllöttek vagytok vagy csak produkáltad magad?-a hangom megremegett,de próbáltam nem mutatni a gyengeségemet,és határozottnak tűnni.
-Sajnálom...-Dave csak még jobban lehajtotta a fejét. Az a kicsi határozottság is elszállt belőlem és arcomon zavarodottság vegyült a szomorúsággal.
-Hogy érted ezt?-csóváltam meg a fejem.
-Sajnálom,hogy csalódtál bennem és azt is,hogy megbántottalak. Hidd el,nem akartalak. Csak tudod te olyan szelíd,kedves és rendes vagy. Én pedig a te szavaidat idézve ilyen kibaszott züllött. Nagyon kedvellek,de félek,hogy ez a kapcsolat ha valami módon mégis összejönne,nem lenne hosszú távú. Totális ellentétei vagyunk egymásnak és nem működne ez a dolog. - magyarázott,miközben végig a szemembe nézett,amik idő közben megteltek könnyekkel.
-Miért mondod ezt? Te kurvára nem érted az érzéseimet! Végigsírtam miattad az előző éjszakát,hazudtam az öcsémnek,alig aludtam valamit,aztán amikor reggel a rohadt barátod beállított azzal a szöveggel,hogy totálisan szétcsúsztál,én rohantam ide. Erre ilyen orbitális baromságokat vágsz hozzám. Én kibaszottul nem ismertem a barátnődet,de őszintén sajnálom,ami vele történt.Elhiszem,hogy nagyon szeretted,de nem élhetsz úgy,hogy olyan után epekedsz,aki már nem lehet veled! Fogd már fel,hogy a jelenben vagy! - amíg én ezt a szép monológot kibeszéltem magamból,Dave arca,mindig más érzelmeket tükrözött.
-Mi? Komolyan egész este sírtál miattam? - nézett rám megdöbbenve.
-Csak ennyi jött le? Komolyan,te is csak egy seggfej vagy a sok közül. - fordítottam hátat neki és mentem volna ki az ajtón egyenesen haza,de Dave utánam szólt.
-Lucy! Várj! Mielőtt elmennél szeretném,ha tudnád...-amikor újra felé fordultam,már pár centiméterre volt tőlem. Erősen megragadta a csuklómat,majd magához rántott,átölelt,a szája az enyémnek préselődött. Viszonoztam a csókját, ráfontam karjaimat a nyakára,az ő kezei pedig a derekamat ölelték. Az egész annyira szürreális volt. Soha nem engedtem volna el,de mivel nyílt az ajtó,és Dave haverjai,vagyis a bandatagok zúdultak be rajta,el kellett szakadnom tőle.
-Hohóó! Mi folyik itt gerlepár? Úgy faljátok egymást,mintha olyan régen láttátok volna egymást. - nevetett Mike. Az arcomra piros pír kúszott fel,és félve Dave-re néztem,aki viszont hatalmas mosollyal az arcán álldogált mellettem.
-Hát..tudod..mi csak...-magyarázkodtam volna,mire minden szem rám szegeződött,ezzel belém fojtották a magyarázatomat.
-Se gáz Lucy! A hülye is tudta,hogy ez bekövetkezik. Tudtuk,hogy odáig vagytok egymásért. Pedig hány napja is ismeritek egymást? - Mike arcán hatalmas vigyor terült el. Viszont nem volt benne semmi gúny vagy egyéb. Boldogság sugárzott róla.
-Ugyan már Mike! Te sem vártál sokat az első csókunkkal. - nevetett csilingelő hangján Hayley,majd a barátjához simult,aki átölelte a vállát,és lehajolt hozzá egy csók erejéig.
-Hé Lucy,jó a pulcsid!-mutatta fel a hüvelykujját Zacky.
-Ó! El is felejtettem visszaszolgáltatni! -húztam le a cipzárat,de a srác hangja félbeszakította a tevékenykedésemet.
-Hagyd csak! Ajándék. Amúgy is jól áll rajtad a Sevenfoldos pulcsi. Illik hozzád! -kacsintott rám.
-Jaj,nagyon szépen köszönöm,aranyos vagy.-mosolyodtam el.
-Srácok,akkor mondjuk a jó hírt?-tapsolt egyet Mike. Dave és én egymásra néztünk,de mind a kettőnk tekintetéből mit sem sejtés sugárzott.
-Mi? Milyen jó hír?-érdeklődött a mellettem ácsorgó srác.
-Lucy,nagyszerű hírünk van számodra!-mosolygott kedvesen Johnny,majd belekezdett a mondókájába.
to be continued...
-Akkor mégis miért sírsz? Ha találkozok vele,betöröm az orrát! Mit mondott? - kérdeztem feszülten.
-Nem mondott semmit,csak én képzeltem nagyokat! Miért nem érted meg?- förmedt rám. Itt már teljesen világos volt,hogy szerelmes Dave-be,aki talán visszautasította vagy talán már foglalt.
-Bocs. De elmesélnéd részletesen a dolgokat? Mert még mindig nem tudom,hogy hol a fenében voltál ilyen sokáig,aztán amikor hazajössz sírsz?!
-Andy,ígérd meg,hogy nem fogsz haragudni se rám,se Dave-re.-törölte meg a szemét és reménykedve rám nézett. Nem akartam neki olyat ígérni,amit majd ha úgy alakul nem tudok betartani,de muszáj voltam. Abban a pillanatban bármit megtettem volna,hogy ne legyen szomorú és elmondja végre,hogy mi történt.
-Lucy,a nővérem vagy. Ha akarnék sem tudnék haragudni rád,de az a Dave gyerek nem tudom,hogy mit csinált.Szóval majd meggondolom,hogy haragszok-e rá vagy sem. A szituációtól függ. - simítottam meg puha arcát,majd elmosolyodtam.Ez a gesztus jónak bizonyult,ugyanis Lucy szája sarkában megjelent egy halvány mosoly.
-Hazudtam neked Andy.Nem a tetoválógépért mentem,hanem Dave adott egy koncertjegyet,ami az ő koncertjükre szólt. Oda mentem el és ott voltam ilyen sokáig.Találkoztam egy másik sráccal is,és megismerkedtem a zenekar tagokkal,köztük Mike-kal is. Csodálatos fiúk,iszonyatosan tehetségesek és nagyon kedvesek is. Egyszer találkoznod kell velük.-mesélte lelkesen,az arcán hatalmas mosoly virított,ahogy visszaemlékezett a srácokra. Jó volt őt boldognak látni.Azonban azt még mindig nem tudtam,hogy miért sírt,és tényleg nem akartam elrontani a kedvét,de muszáj volt megkérdeznem.
-És miért sírtál?
-Tudod...nem csak jó dolgok történtek velem...megtudtam pár dolgot Dave ex barátnőjéről. Szóval..a lány...meghalt. És ez annyira borzasztóan érintett. És hazafelé jövet beszélgettünk Dave-vel.Azt mondta,hogy nem áll készen egy újabb kapcsolatra.-a hangja elcsuklott,de nem voltam benne biztos,hogy azért,emire gondolok.
-Ezért potyogtak könnyek a szemedből? Szereted őt?-simítottam meg a karját,mire ő rám kapta a tekintetét.
-Jaj dehogyis! Hová gondolsz? Még hogy nekem tetszik Dave..micsoda..butaság.-elhalkult a hangja,majd a szemembe nézett és újra megindultak a könnyek a szeméből.Magamhoz öleltem és simogattam a haját,hátha attól megnyugszik,de ő csak zokogott és zokogott.
***
Valamivel később azon kaptam magam,hogy egy nyálas romantikus filmet nézünk,amiben meghal a főszereplő lány és a srác egyedül marad.Köztudott,hogy Lucy és én is utáltuk az ilyen filmeket.Valamiért soha nem kötött le. Untuk az egészet,és akkor sem volt ez másképp.
-Andy,most komolyan! Nem nézhetnénk valami értelmesebbet? Ez olyan szar,hogy az már hihetetlen!-dobta meg a tévé képernyőjét Lucy popcorn-nal. Addigra már felszívódtak a könnyei és ennek örültem a legjobban.
-Mit szeretnél nézni?-álltam fel,hogy új lemezt tegyek a lejátszóba.
-Tök nyolc,csak ne ilyen nyálas szarságok legyenek,mert rögtön elhányom magam.-fintorodott el,amin egyébként csodálkoztam,mert azelőtt még egy srác miatt sírt.Mindegy. Számomra örök rejtély marad a női gondolkodás.
-Akkor választhatsz. Horrorfilm vagy anime?
-Inkább horrorfilm. Abból is legyen mondjuk a Rémálom az Elm Utcában. Igen,az tökéletes lesz. Egyébként is kezdek álmos lenni.-takarózott be a pokróccal,ami a kanapén volt.
-Akkor ne itt aludj. Sokkal kényelmesebb az az ágy,ami a szobában van. Meg ez a kanapé amúgy is tök kicsi. - magyaráztam neki. Tudtam,hogy ő bármilyen szűk helyen képes elaludni,ha fáradt,de a kedvében akartam járni és azt tenni,amitől jó kedve lesz.
-Ugyan már Andy! Nekem ez tökéletes itt. De elkezdjük nézni a filmet vagy nem?-nézett rám unottan. Nem tudtam mit csinálni,ezért benyomtam a play gombot és a film elkezdődött.
***
Arra ébredtem,hogy valaki izomból veri a bejárati ajtót.Ahogy felálltam,a nyakam elzsibbadt,amiért elfeküdtem. Nem volt valami kellemes érzés. Már rég kivilágosodott és a filmünknek is vége lett,de Lucy úgy aludt,hogy ha egy harckocsi ment volna el mellette,akkor sem ébredt volna fel.Az ajtóhoz támolyogtam,lenyomtam a kilincset és kinyitottam.Egy magas srác állt velem szemben.A haja fekete volt,a szemei kékek és a teste tele volt tetoválva.
-Kit keresel?-kérdeztem reggeli rekedtes és bosszús hangon.
-Lucy itt van? Beszélnem kell vele.-nézett be a szobába,hátha megláthatná a nővéremet.
-Nincs,de te ki a franc vagy és miért keresed őt?-kezdtem el gyanakodni.
-Az egyik barátja vagyok és tényleg beszélnem kell vele. Elég fontos.-ekkor a szeme rólam abba az irányba vándorolt,ahol a kanapé volt. Hátranéztem és Lucy összeborzolt hajjal és egy pulcsiban (amit nem láttam még rajta),felült,majd felénk pillantott. Amint meglátta az ajtóban a srácot,minden álmosság kiment a szeméből,és elindult felénk.A srác csak mosolygott,ahol Lucy közeledett felé.
-Jimmy? Mit keresel te itt?-tartotta az egy méter távolságot és úgy fúrta tekintetét a fiúéba.
-Téged. Figyelj,Dave nagyon szétcsúszott.Át kéne jönnöd velem hozzám és elmagyarázni,hogy nem haragszol rá.-Jimmy lépett pár lépést a testvérem felé,aki csak állt egy helyben és nem zavarta,hogy szűnik közöttük a távolság. Ujjaival kifésülte a haját,ami már emberibben nézett ki.
-Miért? Mi történt vele?-a szemeiben enyhe aggodalmat fedeztem fel,de próbálta leplezni,és közömbösnek akart tűnni.
-Feljött hozzám hajnali hat körül matt részegen. Azt sem tudta,hogy hol van. Csodálom,hogy hozzám eltalált. Most elaludt,így ott mertem hagyni,de nem hiszem,hogy sokáig aludna.-magyarázott a srác kétségbeesetten,Lucy pedig egyre ijedtebb arcot vágott.
-De te innen messze laksz. Még ha oda is érnénk,lehet,hogy késő lesz.-Lucynak az egy egyetlen hátránya,hogy végtelenül pesszimistán látja a világot.
-Kocsival vagyok. Szedd össze magad,és induljunk.-a srác tekintete még engem is megbabonázott,de észnél voltam.
-Lucy,most komolyan..átsírsz miatta egy fél éjszakát,aztán meg ugrasz hozzá,mint egy kiskutya. Miért csinálod ezt? Ezért jöttél ide? Azért,hogy idióta emberek miatt ne tudd valóra váltani az álmodat? - el kellett mondanom,ami nyomta a lelkemet. Fel kellett,hogy ébredjen végre a maga kis rózsaszín világából,amit Dave csinált neki cuki kis felhőcskékből.
-Nem Andy! Te ezt rohadtul nem érted,úgyhogy kérlek fejezd be! Nem akarok veled összeveszni megint. Fontos vagy nekem,de tudom,hogy mit csinálok.-ráncigált magára egy párducmintás nadrágot,majd adott egy puszit az arcomra,és eltávozott az idegen srác társaságában.
•••LUCY•••
Amint kiértünk a szállodából,beültünk Jimmy autójába,ami egy fekete kabrió szerű autó volt. Nem vagyok otthon a kocsi témában,így nem is tudtam a márkáját. Beültem mellé,majd elindultunk.
-Kapcsold be az övedet,nehogy megbüntessenek.-mondta halvány mosollyal az arcán. Engedelmeskedtem neki.
-És egyébként honnan tudtad,hogy itt a szállóm?-fordultam felé kíváncsi tekintettel.
-Az csak maradjon az én titkom.-mosolyodott el újra,majd az út további részében nem szóltunk egymáshoz.Az autó egy szép kertes ház előtt állt meg.A kert azonban eléggé elvolt hanyagolva.Bizonyára Jimmy-t nem kötik le a növények.Kiszálltunk a járműből,és én követtem a magas srácot,aki elég gyorsan szedte a lábait. Alig bírtam haladni vele.A bejárathoz érve,udvariasan kinyitotta nekem az ajtót.Nem kellett több nekem sem,berohantam a lakásba és anélkül,hogy tudtam volna,mi merre van,keresni kezdtem Dave-t.Benéztem a hálószobába,a nappaliba,a konyhába,az ebédlőbe,a fürdőszobába,de sehol nem találtam.
-Jimmy...nem találom! Merre lehet? - ismét kezdtem kétségbeesni.
-Itt van!-hallottam egy távoli helyiségből. Követtem a hangot,ami egy másik(?) fürdőszobából jött. Benyitottam és az a látvány tárult elém,hogy Dave a vécékagylót ölelgetni,miközben a minden felesleges dolog kijön belőle.
-Jimmy...nem bírom..-suttogtam. Igen,köztudott,hogy ha mást látok hányni,akkor nekem is feljön a gyomrom.
-Oké,rendbe teszem,addig menj ki a konyhába és igyál valamit.-intett Jimmy,miközben Dave-nek segített felállni,aki még mindig elég rossz állapotban volt. Hallgattam rá,és kimentem az említett helyiségbe. Ott engedtem magamnak egy kis vizet,majd az italommal a kezemben,helyet foglaltam az egyik bárszéken,és elmerültem a gondolataimban. Igaza volt Andynek. Miért jövök én Dave-hez egyből? Úgy érzem magam,mint egy kis pincsi,egy idióta kis ribi,aki bármit megtesz egy srác szerelméért. Pedig valójában egyáltalán nem vagyok ilyen,és szeretném,ha ezt Dave is tudná. Itt is hagyhatnám,de ahhoz túlságosan szeretem. Tök mindegy,nem ezért jöttem.ide basszameg! A heves gondolatmenetemből egy kéz zökkentett ki,ami a vállamon pihent. Tekintetemet a fölém tornyosuló srácra szegeztem.
-Már jobban van,gyere. - fogta meg Jimmy a kezem és a hálószoba felé mentünk. Követtem őt,mert érdekelt Dave állapota,ugyanakkor féltem,hogy rosszabbul fog kinézni,mint amire számítok és izgultam is,mert fogalmam sem volt,hogy mit mondjak neki. De felesleges lett volna ezen törni a fejem,mert már a szobában.voltam. Jimmy kettesben hagyott minket. A szemem szikrákat és apró szíveket szórt. Dave a franciaágyon ült. Kezei az ölében pihentek,fejét pedig lefelé lógatta. Pár kusza tincs a homlokához tapadt. Kimerültnek tűnt. Ahogy ott ült,senki nem nézte volna ki belőle,hogy rocksztár.
-Szóval..tényleg ilyen egy rocksztár élete? Tényleg ennyire züllöttek vagytok vagy csak produkáltad magad?-a hangom megremegett,de próbáltam nem mutatni a gyengeségemet,és határozottnak tűnni.
-Sajnálom...-Dave csak még jobban lehajtotta a fejét. Az a kicsi határozottság is elszállt belőlem és arcomon zavarodottság vegyült a szomorúsággal.
-Hogy érted ezt?-csóváltam meg a fejem.
-Sajnálom,hogy csalódtál bennem és azt is,hogy megbántottalak. Hidd el,nem akartalak. Csak tudod te olyan szelíd,kedves és rendes vagy. Én pedig a te szavaidat idézve ilyen kibaszott züllött. Nagyon kedvellek,de félek,hogy ez a kapcsolat ha valami módon mégis összejönne,nem lenne hosszú távú. Totális ellentétei vagyunk egymásnak és nem működne ez a dolog. - magyarázott,miközben végig a szemembe nézett,amik idő közben megteltek könnyekkel.
-Miért mondod ezt? Te kurvára nem érted az érzéseimet! Végigsírtam miattad az előző éjszakát,hazudtam az öcsémnek,alig aludtam valamit,aztán amikor reggel a rohadt barátod beállított azzal a szöveggel,hogy totálisan szétcsúsztál,én rohantam ide. Erre ilyen orbitális baromságokat vágsz hozzám. Én kibaszottul nem ismertem a barátnődet,de őszintén sajnálom,ami vele történt.Elhiszem,hogy nagyon szeretted,de nem élhetsz úgy,hogy olyan után epekedsz,aki már nem lehet veled! Fogd már fel,hogy a jelenben vagy! - amíg én ezt a szép monológot kibeszéltem magamból,Dave arca,mindig más érzelmeket tükrözött.
-Mi? Komolyan egész este sírtál miattam? - nézett rám megdöbbenve.
-Csak ennyi jött le? Komolyan,te is csak egy seggfej vagy a sok közül. - fordítottam hátat neki és mentem volna ki az ajtón egyenesen haza,de Dave utánam szólt.
-Lucy! Várj! Mielőtt elmennél szeretném,ha tudnád...-amikor újra felé fordultam,már pár centiméterre volt tőlem. Erősen megragadta a csuklómat,majd magához rántott,átölelt,a szája az enyémnek préselődött. Viszonoztam a csókját, ráfontam karjaimat a nyakára,az ő kezei pedig a derekamat ölelték. Az egész annyira szürreális volt. Soha nem engedtem volna el,de mivel nyílt az ajtó,és Dave haverjai,vagyis a bandatagok zúdultak be rajta,el kellett szakadnom tőle.
-Hohóó! Mi folyik itt gerlepár? Úgy faljátok egymást,mintha olyan régen láttátok volna egymást. - nevetett Mike. Az arcomra piros pír kúszott fel,és félve Dave-re néztem,aki viszont hatalmas mosollyal az arcán álldogált mellettem.
-Hát..tudod..mi csak...-magyarázkodtam volna,mire minden szem rám szegeződött,ezzel belém fojtották a magyarázatomat.
-Se gáz Lucy! A hülye is tudta,hogy ez bekövetkezik. Tudtuk,hogy odáig vagytok egymásért. Pedig hány napja is ismeritek egymást? - Mike arcán hatalmas vigyor terült el. Viszont nem volt benne semmi gúny vagy egyéb. Boldogság sugárzott róla.
-Ugyan már Mike! Te sem vártál sokat az első csókunkkal. - nevetett csilingelő hangján Hayley,majd a barátjához simult,aki átölelte a vállát,és lehajolt hozzá egy csók erejéig.
-Hé Lucy,jó a pulcsid!-mutatta fel a hüvelykujját Zacky.
-Ó! El is felejtettem visszaszolgáltatni! -húztam le a cipzárat,de a srác hangja félbeszakította a tevékenykedésemet.
-Hagyd csak! Ajándék. Amúgy is jól áll rajtad a Sevenfoldos pulcsi. Illik hozzád! -kacsintott rám.
-Jaj,nagyon szépen köszönöm,aranyos vagy.-mosolyodtam el.
-Srácok,akkor mondjuk a jó hírt?-tapsolt egyet Mike. Dave és én egymásra néztünk,de mind a kettőnk tekintetéből mit sem sejtés sugárzott.
-Mi? Milyen jó hír?-érdeklődött a mellettem ácsorgó srác.
-Lucy,nagyszerű hírünk van számodra!-mosolygott kedvesen Johnny,majd belekezdett a mondókájába.
to be continued...
